restauralas termeszetes anyagokkal restauratorart restauratormuhely (7)

Természetesen

Természetesen. A világ fejlődése megállíthatatlan, újabb és újabb tudományos felfedezések születnek és jobbnál jobb technikai újdonságok látnak napvilágot, segítve ezzel a kutatókat, tágítva a szakemberek lehetőségeit és lenyűgözve azokat, akik csak úgy, érdeklődnek… Az életnek nagyjából minden területére igaz ez, beleértve a festmények restaurálását is. Az elmúlt évtizedek új anyagokat, új eljárásokat, új vizsgálati módszereket, új gondolatokat hoztak, legyen szó akár festmények feltárásáról, konzerválásáról vagy a kiegészítések, helyreállítások kérdésének kezeléséről, fototechnikai vagy éppen műszeres festmény vizsgálati, különféle analitikai eljárásokról.

Amik kissé lassabban “fejlődnek”, azok maguk a restaurálás alá vonható tárgyak. Hogyan kell ezt érteni? A kortárs és a közelmúlt művészeti produktumai lényegesen ritkábban szorulnak restaurátori segítségre. Természetesen előfordul ilyen és nem csak a baleset jelleggel történő különféle mechanikai sérülések jelennek meg, de a széles spektrumon mozgó, nem feltétlenül funkcionális szempontokat figyelembe vevő anyaghasználat is okoz gondokat. A térben és időben létező művészeti alkotások, melyek restaurátori szempontból “képbe kerülhetnek” viszont legnagyobb részt még klasszikus technikákkal és anyagokból készültek: olajfesték, temperák, fa, vászon, enyv és kréta, mész és homok. Nem csoda, hiszen ezeknek az anyagoknak tartósságát – megfelelő használat mellett – évszázadok igazolják, magyarázni sem kell. miért nem cserélik le rögtön (és tartósan) a művészek.

restauralas termeszetes anyagokkal restauratorart restauratormuhely (10)

Párhuzamosan

Természetes jelenségek ezek, a régmúlt tárgyi emlékei párhuzamosan léteznek a műanyagipar, a műgyanták, szilikonok és színezékek színpompás világával és ez így van jól. Alkalmazkodjanak a kihívásokhoz a különféle szakterületeken dolgozó restaurátorok és javítsák, állítsák helyre, amit lehet. Az ördög az utolsó szóban rejlik, de erről más alkalommal szólunk. Erről a pontról nagyon könnyű lenne olyan irányban folytatni ezt a gondolatmenetet, hogy egyfajta rosszul értelmezett öko-tudatos hozzáállással a természetes anyagok kizárólagos használata mellett érveljünk. Nagy igazságtartalma lenne, de természetesen nem fedné a valóságot.

restauralas termeszetes anyagokkal restauratorart restauratormuhely (3)

Ragaszkodás

További gondolatkörök futása helyett egy példa a valószínűleg legősibb ragasztóanyag, a csontenyv helytelen felhasználására. Kiváló anyag ragasztásra, tulajdonságai közé tartozik többek között, hogy hihetetlenül hosszú idő elteltével is “feléleszthető” ha víz éri és száz százalékig természetes. Helyes alkalmazására (a restaurálásban is) számtalan jó példát találni. Sok mindenre alkalmas, de papír és vászon – mely jelen esetben egy festmény – nagy felületen történő egymáshoz ragasztására nem. Az enyv száradás közben zsugorodott, helyenként elvált a vászontól így okozva ezt a nagyon jellegzetes látványt, kemény, ujjbegynyi hullámokba merevedett felületet. A kartonpapír, melyre kasírozták egykor a festményt és a vászon kettéválasztása körülményes, lassú folyamat volt és igencsak aprólékos munkát igényelt…

Az igazságot tehát ismét a “miért” és a “hogyan” kérdései körül kell keresni, hiszen látható, hogy még egy egyszerű, több ezer éve ismert tulajdonságú ragasztóanyaggal is lehet tetemes károkat okozni. Modernebb és bonyolultabb anyagok restaurálásban történő, hozzá nem értő és indokolatlan használatával persze még több és nagyobb kár érhető el, ezért fontos és pótolhatatlan viszont a megfelelő anyagismeret elsajátítása. Nem szabad kihagyni a számításból a legegyszerűbb lehetőségeket sem…

restauralas termeszetes anyagokkal restauratorart restauratormuhely (8)