46 év, 124 darabban – A Bajnai Sándor-Metternich kastély falképeinek csodálatos újjászületése
A jelenleg folyó felújítási és restaurálási munkák közül az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb Sándor Móric gróf bajnai kastélyának helyreállítása. A magyarországi klasszicista építészet egyik gyönyörű, Hild József által tervezett épületében foglal helyet az a több mint 60 m2-es mennyezetkép, melyet Boromisza Péter és Nemessányi Klára festőrestaurátor művészek állítottak helyre, egész csapat restaurátort irányítva.
Volt szerencsénk a csapat tagjaként részt venni a munkában, és közvetlen közelről tanulmányozni a gyönyörű, 19. századi díszítőfestést.
Igazi szakmai bravúrnak lehettünk tanúi és részesei, mert a 124 darabban leválasztott falkép összeillesztése hasonló volt egy szilánkokra tört kínai porcelánváza összeragasztásához. Mit jelent, hogy “leválasztott falkép” és miért volt erre szükség? Negyvenhat évvel ezelőtt az egyetlen lehetséges út a falképek megmentésére nem kevésbé volt ijesztő, mint szándékosan földhöz csapni ugyanezt a vázát: Illés János és Szentesi Róza restaurátorok a veszélyeztetett mennyezetkép mennyezetről való leválasztása, “leszedése” mellett döntöttek, mert ha a helyén marad, az épület állapota és a körülmények a teljes megsemmisülést jelentették volna a görög-római mitológiai alakokat, szőlőleveles, virágos, pillangós díszítőmotívumokat ábrázoló falfestmény számára. Sok helyen beázás rongálta a finom, részletes festést, kecses ornamenseket.
A tökéletes épségben, több, sőt: sok-sok darabban megmentett festőréteget rugalmas, de erős hordozóra rögzítették, sorszámozták, majd biztonságba helyezték; a falkép darabok pedig változatlan állapotban vártak közel fél évszázadot, míg eljött a lehetőség, hogy visszakerülhessenek eredeti helyükre.
Az Illés – Szentesi restaurátor páros egyik korábbi, hasonlóan bravúros munkájáról, a siklósi Vár kápolnájának középkori falképeinek leválasztásáról korábban már írtunk: ITT olvashatjátok a teljes cikket. Munkájuk nemcsak merész, precíz, és sikerre vezető volt, de elmondható, hogy elképesztően időt álló is: bizony negyven-ötven évvel később sem lehetne jobb eredménnyel megoldani ezeket a restaurátor szakma szempontjából rendkívül nagy kihívást jelentő feladatokat.
A leválasztott falkép darabok retusálása és a rekonstrukciós festések megalkotása a hosszabb, de könnyebb része volt a feladatnak. A legnagyobb türelmet és figyelmet a darabok pontos helyének meghatározása, összeillesztése, majd a mennyezetre való visszarögzítése igényelte: hihetetlen látványt nyújt egy egész mennyezet – a padlón kiterítve…
A kastély felújításának történetéért, képekért és további részletekért olvassátok az Építészfórum restaurálásról írt cikkét:
https://epiteszforum.hu/negy-evtized-utan-hazatertek-a-raffaello-terem-falkepei-bajnara
vagy látogassatok el a bajnai kastély hivatalos Facebook oldalára: