Láss több színt!
Amikor a wolfram-izzó már antik, a neon sötét, a halogén, a nátriumgőz és a xenon világ(ítás)ából ragyogó ledek sora mutatja az utat tovább, a monitorok soha meg nem szűnő háttérvilágítása és a blue light tartja örökké éberen érzékeinket, ilyenkor, ilyenkor nehéz újat, szépet, fényeset mutatni. Pedig mi tudunk – kapcsolj fel még néhány lámpát, a látvány és a valóság nem mindig ugyan az!
Hány ezer, tízezer, százezer színt jelenít meg a monitorod? És hányat tudsz megkülönböztetni? CIE, ICC, RGB, sRGB – kódszavak, melyeket szinte mindenki azonosan dekódol. Mi a helyzet egy olyan festménnyel, ami négy-öt színből áll? Jóval a Technicolor életérzés előtt, színes volt-e egyáltalán a világ?
A színtér
Kedves családi örökség érkezett a műhelyünkbe, becsben tartott portrékép; ritkaság, de számon van tartva az eredete, ismert az ábrázolt személy, és ami még fontosabb: a festmény jövője is. Első látásra lehet, hogy ijesztő a finoman szólva is töredezett megjelenés, a lepergő festék, a szépia minden árnyalatában mutatkozó bajuszos férfiarc, de – restaurátori szempontból – koránt sem reménytelen a helyzet. Még éppen menthető, és láss csodát, szignó töredéke is előbukkan alul. A színvilága – szinte monokróm, nem is beszélve az apró mélyedésekben megülő fekete koszról.
Színről színre
A felszíni szennyeződések (írd és mondd: piszok, korom, dohányfüst, bármi, ami az élethez tartozik) illetve a régi lakk letisztítása egészen drámai eredményt hozott. Itt nem voltak kérdések, fokozatok, egész egyszerűen több, mint száz évet ugorva az időben, megláthattuk a századforduló (igen, helytelen kifejezés: inkább a 20. század) előtti színeket. Kell a kontraszt, különösen a mai nézőnek, hogy érzékelni lehessen a különbséget. Nincs ebben semmi lekicsinylés, monitoron olvasod ezeket a sorokat, monitorra gépeljük mi is a mondatokat. Nehéz versenyre kelni a képernyők delejével, ahol a fehér fehérebb, az édes édesebb, a hang élethűbb, mint máshol.
Szintaxis
A különbség mégis: drámai. Néhány földpigment, hol fehérrel törve, hol nem; helyes sorrendje a színeknek és a tónusoknak, mint egy akkord, összességében nevezhetjük összhangzattannak, meg egy kevés kosz. Még ma is, most is, ha monitoron nézed is: meglepő. Csak tudd a sorrendet, az összetevők arányát, nagyon egyszerű…
Szintézis
Tegyük fel (tézis), csak restaurálás előtt láttad ezt a festményt. Mit tippelnél, hány színből áll? És ha restaurálás után kerül a szemed elé? És ha azt mondjuk, hogy nem nagy a különbség? Az apró különbségek mégis nagy változást jelentenek, túl azon, hogy természetesen “világosabb” lett a látvány. (Sok hobbiból alkotó festő vagy tanulmányai elején járó művész esik abba csapdába, hogy a témát, látványt túl sok színnel akarja színessé tenni; persze semmi nem tilos és kísérletezni muszáj, mégis, fontosabb a mit-mikor-mennyit-hová kérdéskör, mint a túl sok szín felsorakoztatása egymás mellett. Paradoxon, de a kevesebb néha több – ezen a téren is).
A festmény az alapos tisztítás és konzerválás után kivasalva és feszes vászonnal újra azt az tiszteletre méltó öregurat mutatja, akit még több, mint száz éve örökített meg a festő. Már csak egy elegáns keretet kell köré képzeljünk, hogy teljes legyen a látvány…
A festmény magántulajdonban van
