Szürkék, szürkék és por

Egy kedves Náray Aurél festmény járt a műhelyünkben, némi tisztításra és karbantartásra szorult, kézbe vettük hát, hogy a híres szürkék (ezüstszürkék, grafitszürkék, hamuszürkék, aligszürkék) vajon lehetnének-e még szebbek a porszürke helyett?

Mert érdekes, de most is szép: tompa színei kellemesen illenek matt fénytelenségéhez, az ábrázolt leány álomszerű, kortalan arcához. Szürkék, szürkék és szürkék örvénylenek, tűnek-fel- és át a szürke fátylon, ami azért mégiscsak por.

Por, kert és hárfa

Náray Aurél egész életművéből – pedig szép számmal hagyott az utókorra festményeket – talán a legismertebbek és leginkább kedveltek a titkos kertben üldögélő, sokszor zenélő nőket, leányokat és kisgyermekeket ábrázoló festményei. Legszebb képeinek egészen különös a hangulata, egészen álombéli: mint aki valóban teremt, álmait leképezi, képpé formálja, képzelet és vágy így válnak valósággá a mantraként ismételt, újra és újra megfogalmazott arcokban. Életének legfontosabb és legfájóbb emlékeitől nem szabadulni akart, hanem ahogy lehetséges, életét nekik szentelve, megalkotta, életre keltette és saját útjukra bocsátotta őket.

Hárfa, kert és a múló idő

Jócskán elteltek az évtizedek, talán száz év is, amióta Náray kiadta kezéből a Hárfás lányt, és ritkaság! de ez idő alatt még senki nem gondolt arra, hogy le is lehetne porolni a képet. Náray nem tett lakkot a felületre, így a por közvetlenül a festék plasztikus barázdáiba ült, az öregedés jelei pedig nem kímélték a fiatal muzsikust sem. Festéstechnikai sajátosság, de a helyenként vastagon (helyenként meg áttetszően vékonyan) felhordott festék megrepedezett (ez is természetes) és sajnos kezdte jelét mutatni annak, hogy elváljon a felülettől, először apró festéklemezkék formájában. Nem volt idő a késlekedésre…

Érdekes és jellemző sok-sok festményre, hogy a vastagon felhordott festék plasztikáját drámai kontrasztokkal rajzolja át a piszok, olyan mélységeket és árnyékokat adva a felületnek, melyek sosem voltak ott. Ezen a festményen is megfigyelhető, hogy milyen hangsúlyt kapnak a leány arca előtt lévő száraz, karcos ecsetnyomok (vagy ecsetnyél-karcok), amúgy teljesen eredeti, a hátteret mozgalmassá tevő festői gesztusok..

Az idő múlásával az ég is kiderül

Számítani lehetett persze rá, hogy a festmény piszkos, de mindezt olyan szépen, elegánsan és egyenletesen követte el, hogy a szürkék színharmóniája töretlen maradt; a tisztítás viszont elhúzta a sötétítőfüggönyt, a különbség finoman szólva, látványos…

Természetesen a konzerválás és egyéb szükséges teendők sem maradtak el, de kétségtelen, hogy a pontot az I-re az új keret tette fel. Sok kis lépés, semmi drámai beavatkozás, csak a szürkék lettek picit másképp szürkék – mégis egy új, friss és üde alkotás a végeredmény.

Náray Aurél gazdag életművéből – most már bízvást állíthatjuk – egy igen szép darab kapott új életet. Most mi segítettünk hozzá egy gondolatnyit, hogy az élete – vagy az álom – folytatódhasson…