Festmény restaurálás, papíron és ceruzával

Érdemes-e néha továbbgondolni azt is, amiről azt hiheti mindenki, hogy befejezett egész, hozzátenni nem lehet semmit? Továbbgondolni – gyakorlatban, ecsettel, vásznon – egy restauráltnak tekinthető festményt: talán ebből születnek az olyan nem – restaurálás témakörébe tartozó, túltengő lelkesedés vezérelte burjánzó átfestések, felfrissített színek, jobbnál-is-jobbra akart vásznak  – mint amilyen példaként szerepelt az előző bejegyzésben. Ezek a cselekedetek azonban céltalan körök, sehová sem vezető, önmagukat ismételgető gesztusok. Minden műalkotás halála a “túldolgozás”, természetesen restaurátori értelemben és nem az útkeresést céllá tevő, festve gondolkodó, ezerszer átdolgozó típusú művészek vonatkozásában, hiszen számtalan példát ismerünk arra is, amikor a vászonra vetített gondolatfolyamatok alkotják magát a lényeget, amiért művészetnek és nem dekorációnak hívnak egy festményt.

A restaurálás nem erről szól.

Vagy bizonyos értelemben… mégis?

Mégis vannak esetek, amikor a restaurált festmény, helyreállított műtárgy  a tanulság – és a játék – kedvéért továbbgondolható. Olyan esetekben, amikor a restaurálás eredménye nem kelti azt az érzetet a nézőben, hogy régi, de jó állapotú festményt lát, magyarul etikai és/vagy más egyéb szempontokból csak bizonyos fokig helyreállítható a látvány. Persze ekkor sem gyakorlati úton, magán a műtárgyon történik a (tovább) gondolkodás, hanem főleg elméletben, és a restaurálás során tapasztalt és összegzett tanulságok és tények mentén elindulva, tovább játszhatunk a gondolattal: milyen lehetett a festmény eredetileg?

Jól ismert példákat lehetne citálni, akár az antik művészet területéről, ahol pusztán a tárgyak, tárgyi emlékek kora is magyarázatot ad töredékességükre, kopottságukra; ezzel mit sem törődő kutatók, régészek és restaurátorok pedig sokszor bebizonyították és rekonstruálták is, hogy a márványból faragott szobrok és épületek a megszokott látványukkal ellentétben gyakran voltak színesek, festettek.

Középkori emlékeket, festményeket, falfestményeket szintén jó eséllyel nevezhetünk töredékesnek, hiányosnak, melyeket nem szabad – és sokszor nem is lehetne – olyan formában helyreállítani, hogy új benyomást keltsen. Példa erre a siklósi Vár kápolnájának két, késő gótikus falképe, ahol a (gyakorlati) restaurálás mértéke szigorúan követi az etika íratlan szabályait. A munka során azonban számtalan olyan apró részlet, morzsányi töredék bukkant fel, melyek sokkal teljesebb képet rajzoltak fel a néhai látványról, mint amennyit vissza lehetett adni a restaurálás eszközeivel. Hiába lett megőrizve és dokumentálva minden kis újdonság, látványban, összképben nem adhatta vissza a középkor ragyogó színeit, dekoratív pompáját.

A megoldás ilyenkor az, hogy a restaurálás eredményit és felfedezéseit olyan formában interpretáljuk, hogy a közönség, a laikus műélvező számára is élvezhető legyen. A célnak tökéletesen megfelel egy – a restaurálást követően készülő – rekonstrukciós rajz, festmény, melyen látható alakban jelennek meg a felfedezések és “továbbgondolások”, eredményként hozva egy olyan síkját is a festmény értelmezésének, mely restaurálás nélkül, kutatások nélkül nem lenne elérhető az érdeklődők számára. Ilyen célból került a siklósi Várkápolnába a középkori festmények mellé a restaurálás tapasztalatait összegző és felhasználó rekonstrukciós rajz, hogy a képzeletet megtámogatva segítse felidézni a középkori hangulatot…


átfestett festmény tisztítása, olajfestmény tisztítás, antik festmény javítás, festmény restaurálás, festő restaurátor, festőrestaurátor, festmény restaurálása

Festmény restaurálás – kétszer

Átfestés, ráfestés, belefestés, kifestés, össze-vissza festés

A kétszeri vagy többszöri restaurálást nevezhetnénk re-restaurálásnak is, ami ugyan érdekesen hangozhat elsőre, az igazság azonban az, hogy festmény restaurátor igen ritkán találkozik olyan festménnyel, mely teljesen intakt, érintetlen, azaz a természetes öregedési folyamatokat és az esetleges mechanikai sérüléseket leszámítva nem volt alanya még semmilyen beavatkozásnak. Természetesen minél idősebb egy festmény, annál nagyobb az esélye, hogy élete során egyszer – kétszer szükségessé vált már javító szándékú beavatkozás. Ez ideális esetben festmény restaurálás, kevésbé szerencsés esetben lelkes vagy kevésbé lelkes ecsettel történő próbálkozás az eredeti vagy -elképzelhető szándék! – az eredetinél jobb látvány visszaadására. (Mint általában minden, ez sem sarkítható alaptétellé, mert bizony időnként lehet találkozni azzal a jelenséggel is, amikor az újabb kori átfestés jobb, mint az eredeti. Ebben az esetben a hitelesen eredeti festmény mellé marad az erkölcsi győzelem öröme.)

Külön kitérőket lehetne tenni azok felé az érdekes esetek felé is, amikor az átfestés korban nagyon közel áll az eredeti festmény elkészülésének idejéhez – ilyenkor merülhet fel például a saját kezű módosítás izgalmas lehetősége – vagy azok felé az esetek felé, amikor az átfestések (lehetőleg több) maguk is komoly művészeti értéket képviselnek, illetve művészettörténeti szempontból fontos szerepük van, így a társtudományok is hasznos következtetéseket tudnak levonni belőle, adott esetben történelmi eseményekre, időpontokra, helyekre is lehet következtetni a javítások, átjavítások jellegéből, különösen, ha feliratok, felismerhető személyek stb. tűnnek el- és fel.

Jellemző áldozatok

Az is megállapítható, hogy vannak egyes korok, időszakok, melyek jellegzetes festéstechnikája, az akkor használatos anyagok tulajdonságai – illetve az ilyen jellegű képek sérülései – nehezebb feladat elé állítják a mindenkori restaurátort vagy önjelölt képjavítót. Ilyenkor érthetően nagyobb a kísértés, hogy a “javítás” fogalmat nagyvonalúbban kezelve nagyobb területek kerüljenek átdolgozásra, mint szükséges volna, mert minden ötletszerű, nem szakszerű beavatkozás könnyen meglátszik a felületen; ez pedig véget nem érő folyamatként itt is, ott is kíván egy kis belefestést, korrigálást, míg önmagához teljesen hasonlatossá nem válik a látvány. Természetesen ez nem tartozik a festmény restaurálás fogalomkörébe és nem is hivatásos restaurátorok szoktak ilyesmit elkövetni, hanem önkéntesek. Jellegzetes áldozatai ennek a jelenségnek például a 19. századi festmények, melyeknek porcelánosan finom, sima festékrétege, kemény, jellegzetes repedéshálót mutató alapozórétege- felülete, nehezen reprodukálható színvilága kihívást jelenthet szakemberek számára is, ha arról van szó, hogy sérülést, kopást, hiányt kell láthatatlanná, ‘meg-nem-történté’ tenni.

Meglepetést találni

Átfestést, ráfestést festmény felületéről eltávolítani mindig izgalmas. Alapvető feltételezés, hogy az utólag feltett festékrétegek hiányosságot takarnak és minél nagyobb területen történik mindez, annál gyanúsabb, hogy súlyos fogyatékosságokat igyekeztek új külsővel, kendőzéssel hihetővé szépíteni. A festmény restaurálás viszont elkötelezett abban, hogy fel kell kutatni az eredeti festékrétegig mindent, hogy meg lehessen pontosan állapítani, mit, mikor, miért tettek a műtárggyal – óvatosan meg kell kutatni tehát a sérülések mértékét, jellegét. A köztes állapotokra (az eredeti réteg kisebb – nagyobb mértékben sérült, de rekonstruálható) gyakrabban találunk példát, mint a végletekre (az eredeti elpusztult, ezért a teljes terület újabb kori kiegészítés, vagy az eredeti teljesen ép és csak látványában akarták megváltoztatni). Az illusztráló képek a végletek szerencsésebbik végéről valók; festmény restaurátor számára szívet melengető látvány…

átfestett festmény tisztítása, olajfestmény tisztítás, antik festmény javítás, festmény restaurálás, festő restaurátor, festőrestaurátor, festmény restaurálása

Az átfestés sárga-rózsaszín rétegei alól előbukkan az eredeti 19. századi festmény finom, szürke árnyalataival


olajfestmény restaurálás, olajfestmény tisztítás, elsötétedett festmény tisztítása, hullámos festővászon, pergő festék, festmény tisztítás, festmény restaurálás, festmény restaurátor

Tájkép, tehenek, változó napszakok – restaurálás, konzerválás, újjászületés

Újjászületés? Igen, kicsit teátrális, de időnként nem lehet jobb szavakat találni, jobb szavakkal jellemezni egy-egy festmény megújulását, különösen, ha a kiindulási állapotát és a végeredményt (virtuálisan) egymás mellé helyezzük. A mocsaras tájban legelésző teheneket ábrázoló olajfestmény, bár maga a restaurálás folyamata nem vetett fel különösebb kérdéseket és szakmai szempontból nem merültek fel váratlan problémák, mégis sok szempontból jó példa a nem várt, látványos változás lehetőségére.

A szakadt vászon, elsötétedett színek, kivehetetlen formák nem keltettek reményteli képet a restaurálás megkezdésekor. Nem lehetett előre látni, milyen mértékben fognak változni a tónusok. Még az elsárgult lakk sem jelentett támpontot, ugyanis soha nem volt lakkozva a festmény, a kosz, korom mind a festékrétegre ízesült, beszivárogva a laza szövésű vászon rostjai közé is. A meglazult, hullámos vászon és pergő festék kombinációja nem könnyítette meg a festmény tisztítás folyamatát, ám kellemes meglepetést okozott, hogy a vártnál ellenállóbb volt a felület, a festővászon pedig egészen jó állapotú. Az olajfestmény tisztítása után már látható volt, hogy az azonosíthatatlanul gomolygó penész-színű (és valóban penészes, penész által ötletszerűen a felületre rajzolt) foltokból átváltozó meleg színek, fények, kibontakozó fák és bokrok igen csak kellemes hangulatot teremtenek a tehenek legelésző alakjai köré. A szakadt vászon megfoltozása, vasalása, konzerválása és újrafeszítése után következő retus adta vissza a festmény valódi értelmét és tette összefüggővé a felületet, összekötve a formákat, vonalakat.

Tanulság?

Reménytelenek tűnő esetek is okozhatnak kellemes meglepetéseket. Nem nagy felfedezésekre kell gondolni – melyekre természetesen mindenki, még a festmény restaurátor is szívesen gondol… – de egyes esetekben igenis át lehet élni a közhelyes érzést: mintha “újjászületett” volna az évtizedek óta elfeledetten a falon függő, vagy a hirtelen felindulásból megvásárolt, majd megbánt, végül mégis csak megszeretett festmény. Kiderül, hogy olyan nem várt értékek fedezhetők fel benne, melyek egészen más megvilágításba helyezhetik a képet, néha szó szerint. Jelen esetben a mocsaras tájban legelésző tehenek szürkület utáni sötétségbe vesző homályából meleg színű naplemente lett, így néhány órát nyert a csorda sötétedés előtt; a jó néhány évtized mellett, mellyel a restaurálás, konzerválás járult hozzá a festmény állapotának megőrzéséhez.

A “Mocsaras tájban legelésző tehenek” magántulajdonban van; a restaurálás Gyöpös Viktória munkája.

olajfestmény restaurálás, olajfestmény tisztítás, elsötétedett festmény tisztítása, hullámos festővászon, pergő festék, festmény tisztítás, festmény restaurálás, festmény restaurátor

Drámai képet mutat a hátulról átvilágított festmény – még restaurálás előtt


falkép restaurálás, falkép rekonstrukció, restaurálás etika, restaurátor, restaurátorművész, festmény restaurátor

Restaurálás és (m)érték

Ahol az érték a mérték – lehetne az inkább sablonos mint eredeti mottója a restaurátor szakmának, ha kellene mottót vagy jelmondatot választani és nem használták volna fel már túl sokan (csépelték volna el) ezt a frappáns mondatot. Inkább az az igazság, hogy egyáltalán nincs szükség ilyen tömörítésekre, mert a restaurálás, mint tevékenység, mint szakma, mint hivatás sok jellemzővel bír, de a hangzatos jelmondatok, a kompakt megfogalmazásban előadott alapigazságok világa nem az a világ, ahol festmény és restaurátor találkoznak.

Szép számmal vannak olyan esetek, olyan restaurálásra szoruló festmények, melyet minden restaurátor másként – és másként oldana meg. Több lehetséges megoldás létezik, talán egyik szerencsésebbnek tűnik, másik kevésbé, de az is lehet, hogy a jobbnak tűnő megoldás csak ideiglenes álláspontot képvisel, amolyan korra és felfogásra jellemző szemléletet (de ez egyáltalán nem baj, sőt – de erről majd később). A vélemények, tapasztalatok idővel változhatnak, de ez mit sem változtat azon, hogy sokszor minden megfontoltság és átgondoltság mellett meglehetősen gyorsan kell dönteni, milyen beavatkozásra lesz szüksége az adott festménynek, vagy milyen módon, milyen mértékben lesz helyreállítva.

 

Restaurálni vagy nem restaurálni?

Mint sok esetben, ennek a festménynek – mely a toponári Szentháromság templom falát díszíti – a restaurálásánál, a restaurálás mértékénél is figyelembe veendő szempont volt a környezet minősége, melybe illeszkedik a kép. Falkép lévén, ez persze fokozottan igaz és miután leakasztani és másik térbe helyezni nem lehet, nem volt kérdés, hogy a nemrég teljesen felújított római katolikus templom belső teréhez alkalmazkodva legyen restaurálva, kiegészítve a kompozíció. (A templomi falképek helyreállítása Gyöpös Miklós és Szűcs Gergely festő-restaurátorok munkája). Igen csak rossz, mondhatni romos állapotban várt restaurátor segítségére a férfialakot ábrázoló festmény. Gyakorlatilag nyomokban maradt meg a vakolaton, inkább csak emléke, töredékei, mint az ábrázolás maga. Dönthettünk volna úgy is, hogy a festett felület olyannyira lepusztult, hogy nem érdemes foglalkozni vele – hiszen van egy pont, nehezen meghatározható ugyan, de létezik, amikor már nem etikus hozzátenni a töredékekhez, amikor már nem is restaurálás vagy rekonstrukció, inkább a fantázia műve lenne a látvány. Szerencsére ez a festmény még nem érkezett el erre a pontra, és morzsáról – morzsára, mint egy kirakós játék darabjaiból, de összeállt a portré. Szerencsés eset volt ebből a szempontból, mert a barokk kor festményei ritkán “tűrik” el, ha töredékek, kisebb – nagyobb hiányok, kiegészíthetetlennek nevezett területek szabdalják. Az ábrázolásmódtól, a kor stílusától annyira idegen az ilyen látvány, hogy ilyen esetben a nagy mértékű retus is megengedett – persze az ésszerűség határain belül.

falkép restaurálás, falkép rekonstrukció, restaurálás etika, restaurátor, restaurátorművész, festmény restaurátor

falkép restaurálás, falkép rekonstrukció, restaurálás etika, restaurátor, restaurátorművész, festmény restaurátor

 

És miért csak félig?

Mert ez volt az a bizonyos határ, ahol meg kellett állni – noha ez a néző számára nyilván nem derül ki, mert a férfialak jelenleg “antik”, de ép (fél)festmény benyomását kelti. Az ilyen döntések nagyon sok szempontot figyelembe véve születnek, ebben az esetben a következetesen, apró morzsákból felépített, de végül az eredetit hitelesen visszaadó festmény itt “fogyott el” annyira, hogy nem voltak már értelmezhető nyomok, ami alapján ki lehetett volna egészíteni, vagy akár hiteles rekonstrukciót festeni. Az ilyen mértékű/jellegű töredékességet (a portré lényegét, az arcot nem érinti, a festett felület összefüggő) még egy barokk falkép is elviseli, ezért döntöttünk éppen e mellett a megoldás mellett. A hiányzó területet egy színben, neutrális felületként kezeltük, mely nem vonja el a figyelmet a festett félről.

Értéket mértek

..mert ilyen apróbb – nagyobb “eseményekből” áll össze az, amit restaurálás, restaurátor művészet néven lehet nevezni. Persze vannak “nagy pillanatok”, melyek újságba kerülnek vagy mémmé válva háborítják a közvéleményt, egekbe röpítik, vagy onnan ejtik fejre a közreműködőket.  A restaurátorok számára viszont minden egyes ecsetvonás egyformán jelentős kell legyen. És értékes..

 


fresko restauralas, falkep resturalas, restauralas, varkert bazar, rekonstrukcio

Restaurálás és rekonstrukció más nézőpontból – a budapesti Várkert Bazár freskói felől

Tavaly tavasszal került átadásra a felújított (újjáépített) Várkert Bazár impozáns, Dunapart- hosszan húzódó épületegyüttese. Igaz, hogy további többé-kevésbé ünnepélyes átadások is követték, a mi szempontunkból akkor lett kész, mondhatni akkor került fel rá a korona, amikor az állványzat lebontását követően végre távolabbról, de legalábbis a rakpartról szemügyre vehettük több hónapnyi munkánk eredményét. A pavilonépületek homlokzatán helyezkednek el, pontosabban uralják azt Thán Mór hatalmas falképei – három restaurátor és egy festőművész összehangolt és precízen megtervezett munkájának eredménye.

fresko restauralas, falkep resturalas, restauralas, varkert bazar, rekonstrukcio

Sokakban felmerülhet a kérdés – talán értetlenkedve kissé – ha szóba kerül, hogy restaurálás, falkép restaurálás témakörébe sorolandó ennek a falkép sorozatnak az újbóli megalkotása – miért restaurálás, ha nem is volt semmi, de semmi, ami hasonlított volna a homlokzaton a római mitológia immár épületdísszé vált alakjaira? Ez természetes, hiszen a kutatókat, művészettörténészeket és más szakmabelieket kivéve a közönség csak a médiában közölt információkból és a Várkert felújítása kapcsán megjelent ismertetőkből és tanulmányokból tájékozódott és értesült arról, hogy az épületet valaha falképek díszítették, a falfestmények jelenléte tehát egyáltalán nem indokolatlan, épp csak… elpusztultak, megsemmisültek már jóval azelőtt, hogy bárki a saját szemével láthatta volna a freskókat.

A pavilonok homlokzatán látható falképek felújításával, restaurálásával, inkább megalkotásával kapcsolatban hosszas egyeztetés előzte meg a tényleges festői illetve restaurátori munkát. Számos tervet fogadtak majd vetettek el, míg végül megszületett a döntés: ragaszkodni kell az autentikus, eredeti, Thán Mór tervei szerint készült megjelenéshez és az általa alkalmazott festéstechnikához, mert a korhűség és az egységes megjelenés csak így ábrázolható hitelesen. Itt kezd képbe kerülni a restaurátor, a restaurálás, rekonstrukció fogalma, és az a tény, hogy az önkényesség sőt a szabadon megvalósított önálló gondolatok is bizony távol kell álljanak attól a felfogástól, melynek szellemében meg szabad festeni ezeket a festményeket.

A restaurátor – falkép restaurátor jelen esetben – tevékenységétől elválaszthatatlan az a fogalom, amit “rekonstrukció” névvel illetnek. Valóban valamilyen formában a látvány újbóli felépítését takarja, de valójában nagyon is szigorú és kötött módon. Az viszont elvárás, hogy a fentiekkel szemben ne nézzen ki így (szigorúan és mereven), ebből a szempontból az előadó művészethez is hasonlítható… A korabeli tervek értelmezése, analógiák keresése, szín, stílus és korstílus, felület, hatás és összhatás kérdéskörei mellett szempont az anyagok kiválasztása, a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli környezeti hatások fizikai és kémiai jellemzőinek figyelembe vétele, mindezeknek megindoklása, előadása és bebizonyítása után több ember munkáját egyként kezelni  és összehangolni a logisztikával is rokon művészetté teszi a falkép restaurátor tevékenységét. Tovább gondolva és pusztán elméleti síkon lovagolva, bizonyos értelemben re-konstruálja a valahai látványt minden, ami a restaurátori tevékenység körébe tartozik, mert minden egyes cselekedet közelebb visz a műtárgy, festmény eredetijéhez – legyen az a cselekedet egy tárgy vizsgálata, művészettörténeti hátterének kutatása, egy festmény tisztítása, egy kép konzerválása- még ilyen, “nem direkt építő jellegű” munkafolyamatok esetén is. Ez a fajta rekonstruálás, festmény rekonstrukció vagy tárgy rekonstrukció persze csak elméletben létezik, a restaurátor, konzervátor, kutató fejében, hozzáadva mindig egy újabb információt az eredetiről alkotott gondolathoz, de éppen olyan valós és fontos, mint a kisebb – nagyobb területű látható kiegészítések, vagy a rekonstrukciós falfestmény egy olyan nagyszabású példája, mint a budapesti Várkert Bazár Thán Mór után készült falképei…

A Thán Mór falképek rekonstrukciós festéséről TÖBBET OLVASHAT ITT.


Japan ikebana vaza restauralas kiegeszites potlas aranyozas

20. századi japán ikebana váza restaurálása

 

Ikebana váza, de miért?

Szokatlannak tűnhet, hogy festő-restaurálás témakörön belül éppen egy Japánból származó, modern ikebana kerámia helyreállításának történetét ismertetjük. A kerámiák restaurálása igen csak távol esik a festmények, falképek, festett faszobrok restaurálásától – akkor is, ha esetleg felületesen szemlélve a műtárgyak javítása, mint szakma, általánosíthatónak tűnhet. Valójában sok, kisebb – nagyobb szakterületre tagolódik és az egyes területek, ha átfedésben is vannak némileg, a kerámiák –szilikátok illetve a festmények restaurálása kétség kívül messze áll egymástól. Ami viszont éppen érdekessé teszi a kitekintést saját területünkön kívülre, az a restaurátori szemlélet gyakorlati alkalmazása a különböző tárgyakon. Nem az anyagszerűségből eredő különbségekre gondolok, hanem arra, hogy a különböző tárgyak különböző mértékű, különböző „minőségű” restaurátori munkát igényelnek. A „minőség” természetesen nem kvalitást jelent, hanem a munka jellegét. A tisztítás, feltárás, konzerválás, részleges vagy teljes helyreállítás, különböző felfogásban készített rekonstrukciók mind egy- egy állomás, ahonnan többféle irányba lehet továbblépni és nem feltétlenül kell minden stációt végigjárni. Ugyanilyen érdekes, ha térben vagy időben, sőt mindkettőben távolabb eső párhuzamokat is keresünk. Esetenként és országonként, (nyelv) területenként nagy különbség lehet a felfogásban, a szokásokban, a bevett gyakorlatban. (Ezek sokszor valójában csak olyan különbségek, ami csak a legelkötelezettebb szakembereknek jelentenek izgalmat…) Mindenesetre érdekesnek tartjuk megmutatni egy ilyen, a mi szorosan vett szakterületünkön kívül eső, anyagában a festményektől merőben eltérő, származási helyét tekintve nagyon is távoli tárgy restaurálását. Elsősorban a szemléletmódért, azért a (hazánkban) szokványostól eltérő, kissé más irányból történő megközelítésért, amivel a kőcserép váza helyre lett állítva. A restaurálás a Kitsimono Bonsai pots ‘n’ scrolls műhelyben készült.

Japan ikebana vaza restauralas kiegeszites potlas aranyozas

Ikebana: a japán virágrendezés művészete

A 20. század végén készült, bambuszt imitáló magas tűzön égetett kerámia a fatüzeléses kemencék jellegzetes láng-lenyomatait viseli magán. Tulajdonosa Japánban tett szert rá, de itthon is rendeltetésszerűen használta, azaz vázaként alkalmazta virág/növénykompozíciók számára. A használati tárgyak gyakrabban sérülnek, így történhetett baleset az ikebana vázával is. A műhelybe érkezésekor két darabra volt törve az edény a felső harmadánál, a széléből hiányzó darab elveszett. A tulajdonos első kérése az volt, hogy a kőcserép edény oly módon legyen helyreállítva, hogy eredeti funkcióját- ikebana váza- betölthesse továbbra is. Szerencsére ez nem ütközött nehézségbe, mert a japán virágrendezés nem teszi szükségessé, hogy a kerámia tartósan sok nedvességgel érintkezzen, egyszerűbben: nem fognak vizet tárolni benne, mint egy vázában; ez pedig a ragasztás és pótlás tartóssága szempontjából fontos tény. Különösen azért, mert a tulajdonos második kérése az volt, hogy a javítást és kiegészítést oly módon végezzék, ahogyan Japánban szokták az értékes kerámiák – pl. bonsai tálak, ikebana edények is- pótlásait készíteni, vagyis a kiegészített területek színezése nem beilleszkedő, vagy árnyalatnyit megkülönböztető retussal történjen, hanem aranyozással (kintsugi, kintsukuore).

Tradicionális japán eljárás értékes kerámiák kiegészítésére

Ennél az eljárásnál –tradicionálisan gyanta alapú ragasztóanyagot használva, melybe fém-, általában aranyport/ezüstport kevertek, vagy akár tiszta fémet használnak pótlásként, – a pótolt rész szerepe nem az, hogy a környezetébe illeszkedve, sőt, annál kevésbé feltűnő módon, szándékoltan haloványabb, jelentéktelenebb megjelenéssel idomuljon a felülethez, hanem éppen az ellenkezője a cél: a kiegészítés legyen dísze, ékszere a tárgynak. Mottó lehetne a „szebb, mint az új” kifejezés, mely magában foglalja a tárgy történetének, „személyes tapasztalatának” tiszteletét, sőt nyílt felvállalását, a „tökéletlen tökéletesség/ perfect imperfection” fogalmának megtestesülését. Az ilyen módon helyreállított tárgyak a távol-keleten nem veszítenek értékükből, hanem gyűjtemények ugyanolyan megbecsült, értékes darabjai, mint sértetlen társaik.

Új nézőpont

A kiegészítések ilyen módon történő alkalmazása szokatlan lehet európai szem számára, hiszen nem a nálunk általános gyakorlat szerint készül: nem megtévesztésig hasonló, vagy –etikai megfontolásból- megkülönböztetett, de a tárgytól nem elütő megjelenéssel illeszkedik, hanem a lehető legkülönbözőbb anyag és színhasználattal él. Ugyanakkor a legtisztább és legszebb módon jeleníti meg a „restaurált tárgy” fogalmát, nem „kijavított, megjavított, kipótolt” érzetet közvetít, hanem az sugallja, hogy az idő múlása és az általa hagyott nyomok a tárgyakon nem hátrányt jelentenek, nem teszik értéktelenebbé és ugyan úgy esztétikai értékkel bírnak, mint sértetlen, új társaik. Esztétikájuk ugyanakkor megjelenik a kortárs művészetben is, sok művész merít inspirációt a kitsugi – jelenségből, felhasználva az ötletet és továbbgondolva az arannyal-ezüsttel pótolt tárgyak lehetőségeit.


szakadt olajfestmeny javitasa, lyukas festmeny foltozasa, regi kep javitasa, keprestauralas, keprestaurator, festorestaurator, festmenyrestauralas, festmeny restauralas, restauratorart

Száz éves por, bekeretezve a falon

A falra akasztott festmények sokszor egészen váratlan, nem kimondottan művészeti vonatkozású titkokat is rejtenek, sőt, az ilyen „titkok” felfedéséért műértők és műélvezők ritkán szokták szemügyre venni a képeket és más műtárgyakat. Felfedezése többnyire a restaurátor érdeme. Mivel rendszeresen találkozunk ezzel a jelenséggel, mondhatni, nem is ritka jelenség. Teljes csendben és észrevétlenül élhetnek társbérlők a képek háta mögött, a vakkeret zugaiban, a keret repedéseiben, és igazán nem zavarnak senkit – jó esetben. Nem csak a por tud meglepően vastag rétegben összegyűlni a feszítőkeret és a vászon közti „zsebben”, hanem sokszor választják otthonuknak ezt a védett zugot különféle bogarak, rovarok, pókok, penészgombák.

festmeny festett kep szobor tisztitasa javitasa

poros festmeny tisztitasa restauratorart retus

Tipikus jelenség az örökölt, ideiglenesen – és azután hosszabb, egészen hosszú időre falnak támasztott festmény, melynek olyan nehéz helyet találni az enteriőrben; vagy egy idős rokon lakásában ötven-hatvan éve a falról le nem akasztott csendélet, elfeledett, ki tudja, kit ábrázoló portré. Az üvegezett keretben lévő, vagy hátoldalukon papírral leragasztott, keretükbe masszívan beépített képeket szinte senki, sohasem szokta portalanítási céllal elővenni egy – egy nagytakarítás alkalmával. Valójában nagyon is helyesen, hiszen sok akaratlan sérülésnek lehet elejét venni, ha nem otthon fellelhető szerszámokkal és háztartási tisztítószerekkel történik a tisztítás. Sérülés alatt természetesen a festmény sérülését kell érteni, mert nem csak egy öreg, de akár egy húsz – harminc éves festmény is lehet olyan állapotban, hogy akár a keretből történő kiemelés is rongálhatja. Az a festmény, melyet olyan módon tettek üvegezett keretbe, hogy az üveg érintkezik a vászonnal, gyakran egyszerűen ráragad az üvegre, ilyenkor pedig házilagos módszerekkel gyakorlatilag lehetetlen elérni, hogy úgy legyen az üveg és a kép szétválasztva, hogy a festék a vásznon, és ne az üvegen maradjon. Első ránézésre pedig nem lehet megállapítani, hogy okozható-e kár azzal, ha valaki megpróbálja saját kezűleg „karbantartani” a festményt és kibontja keretéből. Ennek ellenére az sem szempont, hogy a képekhez soha, senki ne nyúljon, hanem azért időről időre le lehet akasztani őket a falról és szemügyre venni a hátoldalukat is.

festmeny helyreallitas kep restaurator

A vászon hátulján, a vakkeret és a vászon között, a kép és a díszkeret között, minden kis résben megbújó por ideális táptalaja lehet a különféle penészgombáknak, rovaroknak és azok petéinek, lárváinak. A hideg, nedves falon függő képek nagyobb valószínűséggel penészednek, a nagyvárosi környezet ablakréseken is beszivárgó koromrétege látványosan megül minden repedésben. Nem csak látványnak csúnya, de a penész és a por erősen allergén tulajdonságokkal is bírhat, és annak, aki allergiában vagy asztmában szenved, kellemetlenséget is jelenthet.

Mindez azonban csak akkor jelenthet gondot, ha elhanyagolják: a megoldás csupán némi figyelem kérdése. Végül, de nem utolsó sorban egy szintén gyakorlati szempont: ha valaki értékesíteni szeretné a festményeit, vagy kiállításra adja kölcsön – érdemes kikérni egy restaurátor véleményét még akkor is, ha teljes restaurálás nem is feltétlenül szükséges. Olyan szemmel is szemügyre lehet venni a tárgyakat, hogy ne kelljen elhanyagolt, esetleg fertőzött festményt mások rendelkezésére bocsátani…

festmeny restauralas festmeny masolas szepmuveszet


maulbertsch oltarkep restauralas barokk festeszet magyarorszagon

Üzenet

Vászonkép, táblakép, falképek. Olajfestmény, temperakép, aquarell, sőt vízfestmény. Festéssel díszített tárgyak. A nagybetűs (jó értelemben véve) kultúra számos olyan gyűjthető műtárgy kategóriát tarthat és tart számon, melyek megismerése és megszeretése életre szóló szenvedéllyé válhat. A tárgyakkal kialakított viszony örömet jelent, ismeretük, gyűjtésük által magunkévá teszünk egy részt az élet azon területéből, legyen múlt vagy jelen, melyet máshogy talán sosem idézhetnénk meg. A nyelv (a képzőművészeté) és az eszközök (festészeté, szobrászaté és egyéb művészeti ágaké és al-ágaké) tanulhatóak és bizonyos fokig- mindenki számára érthetőek. Kommunikáció ez is.

 

A festmények hosszú életűek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy útjuk és szerepük során, melyet ebben a sajátos kommunikációban betöltenek, változnak és alakulnak, jelentésük néha változik, néha több lesz, de kevesebb sosem. Megvannak a szakemberei annak is, hogy közelítsék hozzánk- mindenkihez- ezt a fajta, képzőművészeti nyelven történő kommunikációt és olvassanak a jelekből. Valójában nagyon közel áll egymáshoz a két szakma: a művészettörténészé és a restaurátoré. Nemcsak közel áll, egyenesen nélkülözhetetlenek egymás számára. Kiegészítik egymást. Sokszor mást mond nekünk, restaurátoroknak – akik az anyagi valója felől közelítenek- a látvány és mást jelent egy elméleti síkon dolgozó szakember számára, aki először az ábrázolás mibenlétére, miértjére, és mikéntjére kíváncsi – de úgy gondoljuk, ez természetes.. Közös viszont az, hogy mindannyiunk, művészettörténészek és restaurátorok számára is fontos az, hogy munkánk végeztével ezek a tárgyak, festmények úgy létezhessenek tovább, hogy magukkal vihessenek egy új értelmezést, egy gondolatot, amit más még nem fedezett fel, élettartamuk meg legyen hosszabbítva, visszakapják azt a látványt, ami egykor sajátjuk volt.

A festmény, a műtárgy jelentéséhez, történetéhez, mely az idő múlásával egyre sokrétűbb, egyre hosszabb, így teszünk hozzá mi is egy kicsit. . Mi mást tehetünk még?

festény restaurálása régi képek javítása tisztítása festőrestaurálás

Azzal, hogy megidézzük azt a látványt, azt a hangulatot, mely legközelebb állhat a festmény elkészülése utáni pillanathoz, de egyben magában hordozza annak történetét és korát is- visszaadjuk szerepét, sőt funkcióját a festménynek. Kérdés lehet-e, hogy ez mennyire fontos momentum egy műtárggyal kapcsolatban? Profán gondolatnak tűnhet, de a szerep, a funkció, az esztétikai élvezhetőség visszaadása a műtárgy további létezésének biztosítéka is. Miért? Mindannyian szívesen vesszük körül magunkat olyan tárgyakkal, melyekben örömünket leljük. Az a tárgy, ami nem csak rejtett módon utal arra, hogy valaha gyönyörű és értékes volt, hanem vissza is kapja ezeket a tulajdonságait, hamarabb magához vonzza figyelmünket és elismerésünket. Megcsodálható lesz.

festény restaurálása régi képek javítása tisztítása festőrestaurálás

Festményeket nézni jó, és ezzel, gondolom, nem vagyunk egyedül. Éppen harminchat év elteltével, melyet munkával, festmények között és előtt töltöttünk, még mindig így gondoljuk. Megunhatatlan játék ez, önmagáért való és újra meg újra felfedezhető.

A látványuk, élvezhetőségük és szerethetőségük a mozgatói a templomi műtárgyak szereplésének. A templomi festményeket, oltárképeket, szobrokat általában a hívek kezdeményezésére és kívánságára szokták felújíttatni. Ilyen esetekben érezhető a legjobban, hogy milyen nagy is a művészet szerepe, egész közösségek életére kivetítve is. A falusi katolikus-görög katolikus templomok oltár- és falképei, ikonjai valaha az egyetlen lehetőséget jelentették az emberek (vidéki, falusi emberek) számára, hogy művészettel, képi megjelenítéssel találkozzanak. Manapság, amikor időszerűvé válik ezeket a képeket javíttatni, az egyház a festmények restauráltatásával és azoknak visszahelyezésével a templomi környezetbe, a művészetnek- méghozzá az egyházi művészetnek- a kultúrában, kultúra terjesztésében betöltött szerepét is visszaállíthatja. Nevezhetjük újkori mecenatúrának, különösen, ha nem csak a régi képek, festmények, tárgyak restauráltatásáról van szó, hanem új művészeti alkotások készíttetéséről, vásárlásáról is. A szakrális témájú képek a létező legfunkcionalistább műtárgyak, szorosan összefűződnek a liturgiával, a hitélettel, az egyházi ünnepekkel, ennek megfelelően nagy figyelem és érdeklődés kíséri a templomba járó hívek részéről egy-egy oltárkép, ikon vagy stációkép restaurálását és annak eredményét.

festény restaurálása régi képek javítása tisztítása festőrestaurálás

A Balassagyarmati Szentháromság templom egyik oltárképének, a Szent Anna harmadmagával című festményének restaurálását is ilyen várakozás övezte. Az oltárkép, noha csak mellékoltár festménye – a Szentháromságot ábrázoló főoltárkép mellett- kiemelten fontos festmény a templom számára, mert ismert, hogy Szent Anna a templomot építtető Balassa Pál édesanyjának tiszteletére szerepel a képen. Magát a festményt művészettörténészek Franz Anton Maulbertschnek tulajdonítják, ez pedig országos szinten is a legrangosabb templomi műtárgyak közé emeli.

resturátor restaurálás templomi képek restaurálása painting restorer malerei

A festmény teljesen elsötétedett állapotban érkezett hozzánk, inkább csak sejteni lehetett, hogy a vastag, sárga lakk és a korábbi korok javításai alatt Szent Anna, Szűz Mária és Joachim mellett angyalok és a Szentlelket ábrázoló fehér galamb is szerepelnek. A lakk és a régen, javító szándékkal felvitt festés alatt az eredeti barokk festmény nagyon rossz állapotú, a festék kopott és hiányos volt. A töredékekből azonban hosszú munkával újra felépíthető volt az eredeti látvány, a teljes helyreállítás mellett döntöttünk. Ez azt jelenti, hogy nem különböztettük meg a kiegészített területeket az eredetitől, hanem retussal beillesztettük és tökéletesen hasonlóvá tettük a régi festékréteghez, és nem hagytunk meg kiegészítetlen felületet. Nem volt bizonytalansági tényező, az egyenletesen kopott festékréteg morzsái kirajzolták, amit eredetileg lehetett látni. Az oltárkép visszakaphatta teljes esztétikai értékét, az eredeti megjelenését és ez a templomban betöltött szerepe miatt is különösen fontos eredmény. Ez, karöltve azzal a felfedezéssel, hogy az eddig ismeretlen festőnek tulajdonított olajkép szerzőjeként az egyik legjelentősebb és leghíresebb osztrák barokk festőt, a Magyarországon is alkotó Maulbertschet nevezték meg, jelentős eseménnyé tette Balassagyarmaton az oltárkép helyreállítását, sőt, mondhatjuk: kétféle értelemben is vett megújulását. Külön értékes, hogy nemcsak restaurátori szempontból, de a művészettörténet szempontjából is létrejöhetett egy új felfedezés.

Összegzésként visszakanyarodhatunk a gondolatfüzér elejéhez, a művészet nyelvén előadott kommunikációhoz, annak mindenki számára érthető voltához és megállapítható, hogy valóban, a műtárgy szerepének visszaadása milyen nagymértékben segíti azt. Összegzésként lehetne még sok mindent megállapítani és jellemezni, részletezni szempontok szerint és általánosságban az eredményeket, de számunkra egy dolog fontos igazán. Úgy véljük, itt maradéktalanul megvalósulhatott az, amit nevezhetünk akár “üzenetnek”, akár “útravalónak”, akár “még egy fejezetnek a történetben”.