20. századi sgraffito Nagy Sándortól és Márton Ferenctől – restaurálás és rekonstrukció

Épp még a 20. század első harmadában, 1928 – 1929- ben épült az a budai társasház, melynek homlokzatán a nevezett sgraffitók láthatóak. A Németvölgyhöz tartozó elegáns utca tele van hasonló, konszolidált, többnyire a (múlt) század elején épült épületekkel melyek kicsit megkopva bár, de rendületlenül sugározzák a budai polgári lét hamisítatlan hangulatát. Medgyaszay István épületéhez (aki előszeretettel nyúlt vissza az erdélyi népi építészethez, népművészeti motívumkincsekhez) szervesen illeszkedik hangulatában a Nagy Sándor és Márton Ferenc által tervezett és kivitelezett több színű sgraffitó.

A népi életképeket ábrázoló öt képmező mellett egy feliratot hordozó mező is látható: ezen van megörökítve a dátum, valamint a közreműködő művészek neve. A képi jelenetek jellemzően pozitív, bőséget, életörömöt sugárzó kompozíciók: vetés, aratás, szőlő- és gyümölcs szüret, az új kenyér megvágása. Csupa meleg időben végzett mezei és kerti munka, fiatal asszonyok, fiatal férfiak és gyermekek, a paraszti kultúra, a népi életmód egyfajta, városi emberek számára idealizált megfogalmazásában előadva. Jellemzően a 20. század első felében indult törekvésekre, néprajzi – népzenei gyűjtésekre, ez a murál is valós közkinccsé kívánja tenni saját múltunkat, saját, nem-városi jelenünket, kötelességének érezve a kultúra ezen szeletét is beemelni a köztudatba.

.

.

.

.

.

.

 

A klasszikus sgraffitónál, ahol (általában két) színezett vakolatréteget visznek fel a felületre – ezekből a felső réteg egész vékony – kissé bonyolultabb ennek a murálnak a felépítése. A sgraffitó vagy sgraffito lényege, hogy az egymásra felhordott, még meg nem száradt rétegeket késsel, kaparó szerszámokkal az ábrázolni kívánt mintának megfelelően “visszabontják”,  így grafikus megfogalmazású, színes, sík felületeket lehet létrehozni két – három színben; dekoratív, rajzos és meglehetősen tartós az eredmény. Ennél a falképnél nem csak több réteget hordtak fel a felületre, de egyes szín blokkokat intarzia-szerűen, külön illesztettek az alapvakolatra, így a végeredmény még színesebb lehetett anélkül, hogy túlságosan vastaggá tette volna a sgraffitót.
A falképek restaurálása nem merült ki az eredeti sgraffitto tisztításával, konzerválásával és helyi pótlásával. Mivel a restaurálás előtt a faldíszítés nem csak rossz állapotú, romos volt de hiányos is, a hat képmezőből kettőt teljes rekonstrukcióként kellett elkészíteni. A Kenyérszegés jelenete mellett az építtetés dátumát és az alkotók nevét mutató szöveges felirat is újonnan került fel az épület homlokzatára.

A restaurálás Bóna István és Gyöpös Miklós restaurátorok munkája

.

.

.

.

.

.

.