Gerard Seghers Angyali Üdvözlete kétség kívül impozáns, gyönyörű alkotás, értéke nehezen lenne megfogalmazható. Restaurálása hosszú hónapokat vett igénybe, de szép és hálás feladat volt. A restaurálás kitűnő eredménnyel zárult, hiszen visszaadta fényét, rangját, igazi értékét egy nagy értékű, jelentős műalkotásnak.

…A történet azonban nem ér itt véget. Hogyan lehet még folytatni – és miért? Mitől olyan különleges ez a festmény? A megoldás – pontosabban a rejtély – érthető lesz hamarosan, de kezdjük az elején!

…Száz év nagy idő, még egy örökkévaló pillanatot ábrázoló, sokszáz éves festmény esetében is. Száz év akkor is sok, ha sok minden történik az eltelt idő alatt de még több, ha tökéletes mozdulatlanságra van kárhoztatva az örökkévaló pillanat, amit ábrázol….  miért is?

Nem titok

Gerard Seghers Rubens követőjeként ismert, a XVII. században alkotó festő. Nem csak követte, de személyesen is ismerte Rubenst, sőt együtt is dolgoztak az 1630-as években; művészetét Inspiráló kortársai közt tartják számon a Caravaggio – követő Bartolomeo Manfredit is. Nem meglepő tehát, hogy a monumentalitás, a grandiózus kompozíciók jellemzik Seghers világát is és nem kivétel ez alól az Angyali Üdvözlet sem, mely a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében gyakorlatilag száz éve várja, hogy újra felfedezzék. Ez persze nem azt jelenti, hogy elfeledve, gondozatlanul hevert a raktárban. Igenis elő-elő kellett venni időnként, mert – nagy méretű, fatáblára készített kép lévén –  sajnos visszatérő jelenségként mutatkozott a festékréteg hólyagos felemelkedése a kép egész felületén. 1912-ben, 1993-ban és 1997-ben, valamint 2004-ben is jelezték a problémát illetve helyileg konzerválták a problémás területeket, ezek a “tűzoltó” beavatkozások  viszont nem hozhattak tartós eredményt.

Réteg réteg hátán

A festmény vastag, fehér alapozására a festő színes aláfestő rétegeket tett fel, melyek alapjául szolgáltak a pasztózus, lendületes ecsetvonásoknak. A vastag, sárga lakkrétegek alatt és között elsötétedett belefestések, indokolatlanul nagy tömítések (pótlások) és retusok tarkították a felületet. Mivel minden, amit a felületen alkalmaztak egy-egy újabb layert eredményezett, az időben utána következő konzerváló beavatkozás még kevésbé tudott a mélyebb rétegekbe hatolni, hogy a probléma forrásához a lehető legközelebb, az alapozás és a fatábla közé megfelelő mértékben juttathassa be a konzerváló anyagokat. Elérkezett tehát a pillanat, amikor nem volt értelme tovább foglalkozni a felületi javítgatásokkal, hanem időszerűvé vált feltárni a festmény egészét. Maga a fatábla anyaga is megerősítésre, kisebb  ragasztásokra illetve korábbi pótlások cseréjére várt, így nem volt kérdés, hogy az Angyali Üdvözlet a restaurátor műhelybe került.

.

.

.

.

.

.

.

Sorrendben

A restaurálás során eltávolítottuk a korábbi, elsárgult, megsötétedett lakkrétegeket és a régi retusokat, belefestéseket, melyek – a változatosság kedvéért – nem csak olajfestékkel, de temperával is készültek. A legrégebbi tömítések (az alapozás, a “festőalap” réteg pótlására szolgáló kiegészítések) legnagyobb része azonban tökéletes állapotban volt, esztétikusan hozzáöregedett a felülethez ezzel is bizonyítva a régiek szakértelmét és azt, hogy nem minden esetben kell a legmodernebb anyagok és eljárások után kapni. Még száz évet minden bizonnyal kiszolgálnak még, a festett felületet pedig egyel kevesebb beavatkozás érte.

A változás elég szembeötlő, különösen egy Rubens-követő esetében. A színes aláfestő rétegek, a ragyogó színek, a mozgalmas, fodrosan lendületes megfogalmazás eddig észrevétlen maradt a felületi sárgaság alatt. Újra bebizonyosodott, hogy mint ahogyan zenében az adott hangkészletből vagy az irodalomban adott számú betűből hangversenyek és könyvtárak születnek, öt-hat színből is lehet káprázatosan színes festmény létrehozni.

 

.

.

.

.

.

 

És itt kezdődik minden

Az esztétikai helyreállítás, a retus tette fel a koronát végül a látványra, az aranyozott, faragott díszkeret restaurálásával együtt. A dúsan faragott, valóban aranyozott keret elég sérülékenynek mutatkozott, a fekete szennyeződéseket ezért csak körültekintően lehetett eltávolítani a felületéről. Az aprólékos munka azonban elérte célját, mert az eredeti arany réteg meglehetős épen megmaradt és némi pótlással szó szerint ragyogó lett a végeredmény.

A festménynek azonban van egy jóval érdekesebb oldala is.

Restaurátorként a legtöbb esetben a gyakorlat materiális talaján maradunk, noha elengedhetetlen számunkra az ikonográfiának és a művészet történetének megfelelő ismerete, ezeket inkább gyakorlati szempontból alkalmazzuk és kevésbé elméletek létrehozására.

A festmény témája teljesen egyértelmű, bárki számára felismerhetően az angyali üdvözlet jelenetét ábrázolja. Figyelmes szemlélőnek azonban szemet szúrhat néhány különös részlet, néhány szokatlan elem a kompozícióban.

Ebből a szempontból vizsgálva Gerard Seghers festménye egyedülálló és különleges alkotás, mely szerteágazó kutatásoknak lehetne alapja. Ebben a kivételes esetben nem művészettörténész, hanem maga az egyik festő-restaurátor, Velekei Mária tette a felfedezést. Álljon itt tanulmánya Seghers Angyali Üdvözletének ikonográfiájáról, első publikációjaként a témának:

“A jelenet klasszikus „Angyali üdvözlet” kompozíció, felül az ég felé kinyíló épületbelsőt láttat. A fiatal Mária bal oldalon szőnyeggel leterített asztalnál olvas. A jobb oldalon térdre ereszkedő Gábriel arkangyal érkezését szelíd mosollyal, kezét mellére téve fogadja. Halvány sárga inget és kék köpenyt visel. Az előtérben ruhával telt varrókosár és egy szál padlóra vetett liliom szerepel.
Az oltárkép felső íves részében lebegő angyalok és puttók röpködnek, némelyik tollas, egy angyal áttetsző rovarszárnyat visel.

Középen fényárban jelenik meg a Szentlélek galamb képében, rá mutat Gábriel feltartott jobb kezével. Az arkangyal hímzett papi palástot (!) visel, alatta fehér karing látható. Bal kezében mívesen megmunkált, hegyénél ékkő berakással gazdagított hírnök botot tart, ezt szokatlan pózban saját mellkasa (szíve ? ) felé irányítja.

A palást hímzett mintáit megfigyelve szembe ötlik két figurális jelenet. Az alsó képmező alakja felfelé tekintve térdel. A felső kis hímzett képmezőben kezére kancsóból vizet öntő római katona szerepel. Ha Jézus életútját felidézzük, nem kell nagy fantázia, hogy felismerjük a kezdet (Angyali üdvözlet – fogantatás) és a vég (A római katona – Pilátus – mossa a kezét a halálos ítélet után) egyidejű megjelenését Seghers festményén.

Végignézve számtalan „Angyali üdvözlet” kompozíciót Gábriel arkangyal a festményeken a mennyből való küldetését hangsúlyozva szárnyakkal jelenik meg.
Ebben a szokatlan és egyedülállóan komponált jelenetben érdemes észre venni az apró jelzéseket, melyekkel vagy a festő, vagy a megrendelő üzent kortársainak vagy a jövőbéli szemlélőknek.
„Isten küldötte” – „Isten ereje” – ahogy Gábriel nevezik csak nyomós érvek miatt válhatott meg az Isteni küldetés legfontosabb jelképétől.
A szárnyak az égiekkel való kapcsolat szimbólumai. Ha ebben az „Angyali üdvözlet” Jelenetben a kis repkedő angyaloknak és puttóknak az égi szerep hangsúlyozására jutottak szárnyak, nehéz elhinni, hogy a festő feledékenysége fosztotta meg Gábrielt a szárnyaitól.

A szíve felé tartott hírnök bot és a földre vetett liliom tovább gondolásra készteti a szemlélőt.
Anélkül, hogy a belemagyarázás vádja alá esnék, talán érdemes a festő vagy a megrendelő személyét és életútját követni, magyarázatot keresve a felmerült nyitott kérdésekre.
Megemlítem, hogy az általam végignézett egyéb kompozíciókon a liliom becsben tartva vázában vagy az arkangyal kezében jelenik meg, és a hírnökbot tartása is minden esetben függőleges.”

Gábriel alakja ezen a festményen túlontúl sok olyan vonást mutat. mely arra utalhat, hogy talán valóságos személy jelenik meg a képen. Ki lehet ez a titokzatos alak, aki papi öltözetben, angyali szerepben, valamilyen módon mégis halandóként üdvözli Máriát? Mit jelent a földre ejtett liliom, a római katona, a szív felé irányított hírnökbot – vagy jogar? És ezt a vonalat (most tét nélkül) tovább gondolva Mária alakja vajon tényleg csak önmagát jelentené vagy vonásaiban elrejtve másvalaki rejtőzik négyszáz éve?

Ok nélkül, véletlenül, tudatlanul vagy önkényesen nem kerülnek, nem kerülhetnek ábrázolásra olyan jelenetek, melyeknek ikonográfiája a legszigorúbb módon kötött. …Ugyan melyik megrendelő, mecénás legyintene vagy hunyna szemet afölött, hogy a festmény, melyért súlyos aranyakat fizetett, ilyen deviáns vonásokkal rendelkezik? Nem, itt nagyon is szándékolt tartalomról van szó. Az ok, a szándék, a cél azonban egyelőre ismeretlen még: csak a kulcs adott a zárhoz…

A restaurálás Velekei Mária és Gyöpös Viktória munkája

.

.

.

.

.

.