Bár sok-sok éve annak, hogy Anthony van Dyck “Házaspár képmása” című festményét vettük kézbe, most mégis újra aktuálissá vált az emlékeink felidézése. (Sok-sok éve történt a restaurálás; a Házaspár történetében ez csupán néhány pillanat.) Elég pontosan behatárolható, mikor készült ez a gyönyörű páros portrékép, ez pedig több szempontból is érdekes. Először természetesen azért, mert kénytelenek vagyunk utánaszámolni: nemrég ünnepelte négyszázadik születésnapját a festmény. Másodszor pedig azért, mert kénytelenek vagyunk annak is utánaszámolni, hogy van Dyck mindössze 18-19 éves volt, amikor ezt a páratlan remekművet készítette; olyan elképesztő tudással, ami öreg mestereket is lepipál és olyan tehetséggel megáldva, ami ritka, drága kincs.

Végigjárva gondolatban ezeket a kitérőket (miután a kiállításon elolvassa az ember a kis táblát: festő neve, született, élt, meghalt, ábrázolja, vásárolta, gyűjtötte, birtokolja) most fordítsuk figyelmünk a festményre és vegyük észre, hogy az eltelt négyszáz év szinte nyomtalanul illant el… Elképesztően szép állapotban őrzi a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára (ltsz.754) és jó esélye van rá, hogy a következő négyszáz évet is gond nélkül fogja tölteni.

A restaurálás során letisztítottuk a festmény régi lakkrétegeit, mert ennyi idő és réteg természetesen elhomályosodik, megsárgul. Szerencsére nem voltak olyan hiányosságai, vagy sérülései, melyek komolyan veszélyeztették volna; kisebb vászonpótlásokat, foltokat kellett a kép alsó szélén beillesztenünk kisebb hiányok kijavítására de összességében elmondható, hogy óvatos munkával, csak a legszükségesebb beavatkozásokat elvégezve, nagyon nagy változást lehetett elérni a festmény megjelenésében. Csak kevés retust, kiegészítést kellett alkalmazni, így van Dyck keze nyoma a lehető leghitelesebb módon tanulmányozható ma is. Bármennyi kép fordult meg a kezünkben az elmúlt negyven év alatt, mindig újra és újra rá lehet csodálkozni, hogy milyen friss és tökéletes tud lenni egy több száz éves felület, egy több száz éves festmény.

Nemrég pedig rajtunk kívül sokaknak alkalma nyílt megcsodálni, mert hosszabb idő után először újra bemutatásra került a Házaspár, mégpedig az elmúlt évek egyik legnagyobb és legszebb kiállításán, a “Rubens, van Dyck és a flamand festészet fénykora” című gyönyörű tárlaton. Ugyan véget ért maga a kiállítás, a katalógust mégis érdemes megszerezni, a videómegosztókon pedig számtalan kisfilmet láthatunk, ahol a kiállítás szervezők, művészettörténészek mesélnek a festményekről és az óriási munkáról, melyet a grandiózus esemény jelentett. Mi pedig szívesen láttuk viszont a Házaspárt méltó környezetben, és jó volt látni, hogy munkák eredménye a mai napig változatlan, bár már sok-sok éve annak….