Freskó restaurálás és re-restaurálás
Az oldalkápolna melynek freskóban megfestett oltárképe a Golgotát ábrázolja, alig néhány éve lett restaurálva Gyöpös Mikós és Szűcs Gergely által. Később, mint a szentély és a templomhajó falképei és mikor a falképek többsége még fekete portól sötétlett, a Golgota állapota nem tűnt túl rossznak, sőt – mivel belátható időn belül, a 70-es években restaurálták utoljára – mindenképpen világosabb is volt mint a hajó freskói. Az egész templomot áztató talajvíz azonban az oldalkápolnát sem kímélte, ennek nyomai nyilvánvalóak voltak a lábazat festett márványán. Közelebbről pedig az is szembetűnhetett, hogy a korábbi retusok elszíneződtek, kifoltosodtak.
Aki még látta
Az oldalkápolna mennyezetének restaurálás előtti állapotát ábrázoló felvételről is világosan kiderül, hogy a falkép nem Cimbal munkája. A kendőt tartó angyal alakja későbbi, de annyi bizonyos, hogy festője még láthatta Cimbal kompozícióját és a lehető legpontosabban – ha épp kartont nem is rajzolt róla – de megpróbálta követni azt. A restaurátorok nem tehetnek mást ilyen esetben mint hűen megőrzik a későbbi festést, egyetlen és leghitelesebb emlékét annak, milyen lehetett anno a barokk jelenet.
Felvételek a restaurálás előtti állapotról – nem csak a retusok színeződtek el, de több ponton megindult a falképek romlása
Tisztítás a felszínről és a felszín alól
A tisztítás folyamatába beletartozott nem csak a szennyeződések, az utcáról beszivárgó korom, por, piszok letisztítása, de a régi, elszíneződött retusok eltávolítása is
A restaurálás folyamatának látványos és fontos lépése volt a vakolatban lévő sók pakolással történő kiszívatása. Az eredmény látványos, a felület “megkönnyebbül” és nem csak a falképek esztétikai élvezete nő jelentősen, de elejét veszi a sók okozta apróbb és nagyobb romlási jelenségeknek:
A talaj felől történő ázás, falnedvesedés a templom egészére jellemző volt. Részint a geológiai adottságok, részint az urbanizáció velejárójaként a felszínt benövő és beterítő, a természetes párolgást, vízelvezetést meggátoló aszfalt miatt a templom falai jó méter, másfél méter magasan vizesek voltak. Ezt a jelenséget az épület egy korábbi felújítása alkalmával próbálták orvosolni az építőmesterek, ugyanis a kátrányos szigetelés egy kezdetleges formáját alkalmazták a falakon: a téglát kátránnyal kenték be, majd arra került a vakolat, mely ilyen módon – elvileg – el volt zárva a falból jövő nedvességtől. A gyakorlati hatása viszont szinte ugyan az lett, mint amikor cement nélkül, mész-homok habarcsból, vakolatból épült épületet látnak el utólag egy masszív cementes lábazattal: a nedvesség akadály nélkül kúszik fel mögötte a falban, sőt magasabbra kényszerül jutni mint egyébként tenné. hogy utat kereshessen az elpárolgáshoz. A restaurálás folyamataként lett a kátrányos réteg és a víz és sók által szétmart rész eltávolítva, majd a természetes szellőzést biztosító vendégfal felépítve. (Részletesen erről a megoldásról már korábban írtunk itt és itt).
A vakolat sérüléseinek pótlása, a veszélyeztetett területek megerősítése, konzerválása ugyan csak időigényes, ám kihagyhatatlan lépés a freskó restaurálás során:
Helyreáll a rend
…végül az utolsó ecsetvonás is a helyére került és helyreállt a rend. A freskó restaurálás után:
A Golgota oldalkápolna restaurálásáról a felvételeket Szűcs Gergely készítette