festmeny restauralas elott tintoretto festmenye elsotetedett olajfestmeny (2)

“Krisztus és a házasságtörő asszony” – részlet, még restaurálás előtt

 

Velence, a vízre épült város, kinek-kinek mást és mást jelent, érdeklődési köre vagy kedve szerint. Canale Grande, vörösfenyő cölöpök, gondolák. Szent Márk tér, galambok, karnevál… Művészet. Reneszánsz, reneszánsz festők, grandiózus, színpompás, a gazdag olasz reneszánsz alkotásai közül is kiemelkedő festmények.

A legnevesebb reneszánsz velencei festők közt tartják számon Jacopo Tintorettot, a kelmefestő fiát, az “Ecce Homo”, “Utolsó vacsora”, a “Zsuzsanna és a vének” és a “Paradicsom” alkotóját. A budapesti Szépművészeti Múzeum is jó néhány festményt őriz gyűjteményében a művésztől. Ismeretes, hogy nevéhez jelentős festőiskola kapcsolható és hogy számos tanítvány dolgozott a keze alá; a megrendelések száma és a festmények mérete miatt belátható, hogy festői termékenységének fontos segítői voltak a “festőinasok”.

Minden tekintetben igazi műhelymunka a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található “Krisztus és a házasságtörő asszony” c. festmény, mely méreteivel (több, mint három méter széles és közel két méter magas), szín- és formavilágával, festői értékeivel és különös, néha indokolatlannak tűnő kompozíciós megoldásaival tökéletesen illeszkedik Tintoretto életművébe, művei sorába.

A festmény restaurálása az Eszterháza Közép Európai Kulturális Központ III. fejlesztési ütem c. projektjének keretein belül történt, melyben az együttműködő felek a Szépművészeti Múzeum és az Eszterháza Kulturális, Kutató és Fesztiválközpont voltak. A restaurált festmény sok más, a restaurálási projektben szereplő társával együtt immár a felújított fertődi Eszterházy Kastélyban látható a közönség számára.

olajfestmeny tisztitas sargult antik olajfestmeny  restauralasa feltarasa restauratorart (8)Az olajfestmény tisztítása közben készült részletfelvétel

 

Réteg réteg után

A hatalmas olajfestmény több évtizedig a Múzeum raktárában pihent, hosszú ideig azt sem lehetett tudni, mit is ábrázol valójában, mert sokáig papír (melyet egykor a festékréteg védelmére ragasztottak volt a felületre – ma már tisztázatlan, valójában mennyire volt ez indokolt) – fedte a látványt. Ezt a papírréteget 1986-ban egy állapotfelmérés alkalmával eltávolították, és kiderült, hogy a leragasztás sajnálatos módon többet ártott, mint használt – a ragasztóanyag zsugorodása ugyanis sok helyen feltépte a festéket. A 2015-ös restaurálás alkalmával nem csak ezzel a problémával kellett szembesülni. Az olajfestmény elsötétedett, megsárgult lakkja alatt a festmény kopott, nagyon sok helyen átfestett, rengeteg régi retussal tarkított volt. Az óriási festmény közepén vízszintesen varrás húzódik (ez minden, a festővászon előállítására szolgáló szövőszéknél nagyobb méretű festmény esetében megfigyelhető). A lakk letisztítása, az átfestések, kiegészítések, retusok eltávolítása, a feltárás fázisai az alábbi képeken láthatóak:

festmenyrestauralas festmeny tisztitas feltaras olakfestmeny restauralas (9)Az olajfestmény restaurálása során konzerváltuk a vásznat is

 

restauratorart festmeny restauralas olajfestmeny felujitas kepkeret javitas restauralas (6)A díszkeret restaurálása is a festő restaurátor feladata volt

 

Keret-történet

A “Krisztus és a házasságtörő asszony” kerete méretre készült, speciálisan ehhez a festményhez faragta – készítette az Eszterházy gyűjtemény keretfaragó- és aranyozó mestere. Az aranyozott, ökörszemes, típusát tekintve ún. “Eszterházy keret”, szerencsés módon ép állapotban van, a restaurálás során mindössze az évtizedek alatt az arany felületére rakódott fekete koszréteget kellett eltávolítani. Kisebb hiányok pótlása és retusa után természetes módon “antik”, ragyogó aranykeretbe lehet visszahelyezni a festményt. Érdekessége, hogy nyomon követhető a gyűjteményen belül, hány festmény keretét készítette ugyanaz a keretező mester – páratlanul pontos, igényes faragástechnikája magasan kiemeli őt az átlagos fafaragók és aranyozók sorából.

restauralt festmeny restauralt olajfestmeny felujitott festmeny restauratorart (12)Az olajfestmény restaurálása után érthetővé válnak a különös kompozíciós megoldások

 

Több vonatkozásban

A restaurálás eredményei több vonatkozásban is igen jelentősnek mondhatóak. A legszembetűnőbb természetesen az esztétikai élmény visszaadása, hiszen az elsötétedett, sárgult, homályos barnákba vesző kompozíciós bizonytalanság helyébe léptek a ragyogó, hamisítatlan velencei színek: a réz-zöld, az auripigment sárgája, az azurit kékje, a különféle vörösek. Alakok bukkantak elő a háttér sötétjéből és megnyílt a festmény tere is, egyértelművé téve a különleges kompozíciós megoldás miértjét és célját. A festmény közepén, háttal álló férfi hatalmas mérete, Krisztus szinte háttérbe szoruló alakja és a festmény szélein csoportosuló figurák zsúfoltsága feloldódik a feltáruló templombelső erős perspektívával ábrázolt, mély teret nyitó ellenpontjának köszönhetően. A hatalmas festmény megfogalmazása eredendően is kissé díszletszerű, melynek magyarázata lehet, hogy nyilvánvalóan nagy térbe szánták, kastély díszítéseként, valószínűleg magasra kihelyezve.

A konzerválásnak köszönhetően a festmény állapotromlása megállt, az eddigi sérülések, hiányok kiegészítésre kerültek. Minden műtárgy restaurálás elsődleges szempontja, hogy a tárgy állapota stabilizálva legyen – innen építhető fel a helyreállítás kényes egyensúlyú folyamata. Tintoretto festményén restaurátori szempontból nem voltak kérdéses területek, vagy nehezen eldönthető kérdések. Noha a feltárt, ún. nulla állapot (a festmény azon állapota, mikor a későbbi beavatkozások nyomai, retusok, átfestések, lakk stb. el van távolítva) egészen drámai képet mutatott és nagyon sok retust igényelt az esztétikai helyreállítás, minden töredék értelmezhető, kiegészíthető és helyreállítható volt.

restauralt festmeny restauralt olajfestmeny felujitott festmeny restauratorart (11)A rejtélyes felirat, mely előbukkant a festmény letisztítása során

 

Restaurálás és rejtély

Az olajfestmény restaurálása, a régi lakk letisztítása során bukkant elő az a felirat is, melynek megfejtése valódi kihívást jelenthet a művészettörténészek és nyelvészek számára. Közvetlenül Krisztus előtt, a háttal álló sárga ruhás alak lábainál a földön írás látható. A vastag, sárga lakk a festményen hosszú ideig rejtette a rejtélyes betűket, melyekről még nincs eldöntve, milyen nyelven íródhattak. Egyértelműen a bibliai történetben szereplő feliratról van szó, a szavakról, melyeket Krisztus a homokba írt a házasságtörő nőt meghurcoló emberek lába elé. A Biblia azonban nem tesz említést arról mit is írt valójában a Megváltó…

Elképzelhető, hogy csak héber írást imitáló, betűt formázó jelek egymásutánja, de elképzelhető az is, hogy valóban jelentéssel bírnak a szavak valamely régi, elfeledett nyelven… a rejtély megoldása még várat magára.

Többkezes előadás

A festmény műhelymunka volta a restaurálás után lett nyilvánvaló igazán. Megfigyelhető, hogy más kéz festette a főalakokat, más az oldalt álló figurákat; a “többkezes” előadás tetten érhető a drapériák, ruhák megfogalmazásában vagy a kezek, lábfejek megfestésében is. Észrevehetően gyakorlottabb festő dolgozott az olajfestmény közepén, kompozíciós szempontból kulcsfontosságú helyen (háttal) álló sárga-zöld ruhás alakon illetve Krisztus és a hűtlen asszony figuráján is. Érdekes, hogy a kezek korrekt megfestésével viszont szinte valamennyien hadilábon álltak, egy-két kivételtől eltekintve inkább ruharedők, más szereplők mögé rejtették a problémás kézfejeket.

Külön figyelmet érdemel a festmény bal oldalán, Krisztus háta mögött fekvő koldus alakja. Kivételesen szépen van kivitelezve, merész perspektívában ábrázolja a testet és talán itt látszik legtisztábban a velencei festészetre jellemző, élesen elkülönülő, blokkszerű színfoltok alkalmazása és a késői reneszánszra, így Tintorettóra is oly jellemző, inkább már manierizmusba forduló “csak úgy, önmagáért” megfogalmazás, ahol látszatra inkább az alkotás folyamatának öröme dominál, mint a tudatosság; valójában azonban minden csak eszköz a maga nagyon is konkrét céljainak elérésére. Ha az ember maga elé képzeli, milyen látványt nyújthatott egy korabeli velencei palotában a falon függő, hatalmas olajfestmény, rögtön érthetővé válik minden olyan vonása, mely megkülönbözteti más szokványosabb, neutrális múzeumi környezetben is érvényesülő festménytől.