Kohán György és a családi kör – olajfestmény restaurálás
Kuriózum ez a nagyméretű olajfestmény, mely nem rég műhelyünkben járt. Kohán György egyik expresszív, megkapó festményéről van szó, egy fatáblára kasírozott, papírra olajfestékkel festett, hamisítatlanul Kohánra jellemző, vegyes technikákat alkalmazó grandiózus kompozícióról.
Kuriózum pedig azért, mert a festmény útja keletkezésétől a mai napig nyomon követhető. Alkotójának kiléte kétségtelen, a képen szereplők pedig ismertek a tulajdonosok előtt…. Egy szóval kétségek és kérdések nélküli, eredeti alkotás, melyet Kohán kifejezetten a képen szereplő családnak készített; a család tagjai pedig a mai napig őrzik ezt az emléket. Képmásokat, egy képet, mementóját egy bensőséges pillanatnak.
Az immár helyreállított festmény, még a régi keretében
Maga a festmény nem érintetlen. Eredetileg Kohán vékony kartonra festette a kompozíciót, melyet addig tároltak ilyen formában, mg be nem következett az elkerülhetetlen: a papír elsavasodása, öregedése miatt törékennyé vált, a festmény több darabra szakadt. A festmény tulajdonosai azonban szerencsére időben léptek és szakemberre bízták a feladatot. A restaurátor akihez került a törött, sérült papír kép, az egyetlen lépést tette, ami ésszerű volt: felkasírozta a képet egy merev hordozóra. Jó választás volt a rétegelt falemez, mert azóta is szilárdan és vetemedés nélkül hordozza a papírt és rajta az olajfesték vastag rétegeit. Ennek is jó pár évtizede, így nem csoda, ha a lakkréteg megsárgult azóta, a papír pedig nagyon sok helyen elvált a falemeztől és félő volt, hogy további sérülések történnek.
Számtalan helyen elvált a ragasztás
A festmény tisztítása, a sárga lakkréteg leoldása látványos eredménnyel járt. Az addig is harsány, vastagon felhordott színek új életre keltek..
Még több és több szín
A tisztítás során előbukkantak a korábbi restaurálás nyomai: pótlások, tömítések, retusok. Kitűnő, szakértő munkát végzett, aki régen restaurálta a képet – így a mi dolgunk is könnyebb volt. El kellett döntenünk, le kell-e választani a hordozó fatábláról a papírt, kell-e átültetnünk egy új panelra. Végül amellett döntöttünk, hogy a kasírozás lebontása egyelőre szükségtelen kockázat volna, így a helyi konzerválást, a felemelkedések, szakadások visszaragasztását választottuk.
Lépésről-lépésre, egyenként rögzítettünk minden kis felemelkedést
A restaurálás végeztével végül helyreállt a rend, minden szakadást és felemelkedést rögzítettünk, a plasztikus, Kohánra jellemző, felgyűrődött és kilapított festékrétegeket krétával pótoltuk. Sok-sok retus rejti most a szakadások emlékét, a védő lakk pedig újra élénkséget ad a látványnak. Természetesen szignált a mű, igaz, ezt csak közelről szemlélve lehet észrevenni. (Érdemes közelről szemlélni, mert meglepő, de gyönyörű apró részletekből áll össze ez a harsány, monumentális kép…)
Már csak új díszkeretére vár a festmény, hogy méltó módon jelenhessen meg ismét; széles, egyszerű profilú ráma illik majd hozzá, de sokféle megoldás mutathat szép eredményt. Nem egyszerű bizony egy belső térben, enteriőrben elhelyezni egy ilyen nagy méretű, intenzív jelenséget, de a probléma nemes; a festményről való gondoskodás pedig töretlen. Most jó ideig békésen függhet a falon, háborgatás nélkül, őrizve emlékét egy fél évszázaddal ezelőtti pillanatnak.
– A festmény magántulajdonban van –