Vaszary János a 20. század eleji magyarországi művészeti élet nagykönyvébe többszörösen is bejegyezte nevét. Viszonylag fiatal korában már ismert festő,
innen egyenes út vezetett a Képzőművészeti Főiskola katedrájáig; könyvet pedig maga is írt művészi elveiről, látásmódjáról. Számos díj és elismerés jelezte, hogy tehetségét nem csak elismerik, de komolyan is veszik kortársai közül a művészet kedvelői. Valódi nagyságát jelzi, hogy a műveiből készült kiállítások ma is ugyan olyan népszerűek, festményeit ma is keresik, eredeti és festménymásolat formájában is..
Pesti Duna-korzó vagy Pesti korzó című festményét élete alkonyán alkotta. Eszenciája mind annak, amit élete során formált és alakított saját, intenzív stílusává: a francia és német akadémiák alapjaira épülő impresszionizmust, posztimpresszionizmust, Nagybánya szellemét, az Art Nuovo lendületét, mindazt, amit nem csak kívülállóként szemlélt, de meg is tapasztalt, kipróbált és tanított is a hosszú évtizedek alatt, amíg alkotó művész volt. A Pesti Korzó mind emellett egyszerűen végtelenül derűs, meg lehet kockáztatni: vidám festmény, páratlanul intenzíven, kevés eszközzel, de nagyon pontosan rögzített és tett végtelenné egyetlen -talán alkonyati – pillanatot…
