Vincent Van Gogh Arles-i korszaka olyan újításokat, olyan szemléletváltást hozott művészetében melyek később, földi pályafutása után a valós halhatatlanságot jelentették számára. Nem kell magyarázni és nem csoda, hogy az északi tájak füstös, hideg, szegényember – szagú világa után magával ragadta a fények, illatok, meleg éjszakák varázsa, a mediterrán növényzet, a harsogó színek forgataga. Túl az impresszionizmus szem-szemléletén Van Gogh több érzéket állít szolgálatába, hogy minél kifejezőbben vigye vászonra nem csak a látványt, de azt a döbbenetes erejű élményt, melyet a provence – i lét jelentett számára.
A Csillagos éj több szempontból is elrugaszkodik a konzervatívabb festő iskoláktól, irányzatoktól és felfogástól; Van Gogh a legenda szerint valóban éjjel festette az éjszakai tájakat, utcarészleteket ábrázoló festményeit. (Ezzel újabb irányokba ágazott szét az értelmezés lehetősége, beemelve a valós, egyidejű tapasztalat fontosságát a képletbe – a hagyományos plein-air festészetet újraformálva és átfogalmazva.) A Csillagos éj gyakran szerepel Van Gogh különleges és egyedi ecsetkezelésének illusztrálására, az örvénylő ecsetvonásokra, a tapintható textúrára, a tisztán egymás mellé helyezett színek vibrálására, melyre kitűnő alkalmat adott a csillagok és a Hold fényének megfestése. A szabad szemmel megfigyelhetetlen égitestek szemkápráztató, hol eltűnő, hol felbukkanó fénypontjai mozogni látszanak a sötét égbolt háttere előtt..
A Csillagos éj festmény másolata az eredeti technikának megfelelően vakrámára feszített vászonra, olajfestékkel készült az eredetinél valamivel kisebb méretben. Az olajfestmény másolat Gyöpös Viktória munkája.