A Virágzó mandulafa – vagy Mandulavirágzás – Vincent van Gogh életének, életművének bizonyos szempontból talán legdrámaibb alkotása. Az olajfestmény 1890-ben, Saint Remy-ben született, egy időben van Gogh unokaöccsével és keresztfiával, Theo-val, akinek “születésnapi” ajándékul szánta. A beteg, útja végéhez közeledő festő utolsó tavaszán alkotta ezt a végtelen energikus, harsány és mégis törékeny szépséget, pillanatnyi, mulandó értéket bemutató festményt. Drámai ellentét mutatkozik a vastagon felhordott olajfesték zaklatott textúrája és a virágbimbók, apró levelek finomsága között. A képkivágás, a síkszerű megjelenés, az erősen dekoratív jelleg miatt általánosan van Gogh egyik leginkább japán művészet által inspirált festményének tartják, melyen megmutatkozik a japán fametszet (ukiyo-e) ihletése; tökéletes példa a japán művészetnek európai festészetbe történő átszűrésére.
Dekorativitása van Gogh népszerű festményei közül is kiemeli és teszi megannyi festmény másolat, reprodukció és nyomat témájává a Mandulavirágzást. Mint általában, az eredeti festés technikát alkalmazó (itt olajfestékkel készült) festmény másolat előny élvez más médiumokkal illetve digitális, nyomdaipari társaival szemben – van Gogh festészetének egyik legjellemzőbb vonását: ecsetkezelését, plasztikus festékrétegeit, vastag, a vászon felszínén keveredő színeit csak az eredeti technikával lehet hitelesen visszaadni.
A festmény másolat az eredetinél nagyobb méretben, vakrámára feszített lenvászonra készült; Gyöpös Viktória munkája.
