Csillag pihenője

… “Pihenő” névre lett keresztelve ez a hangulatos, hamisítatlanul hazai, paraszti életképet, jelenetet, nyári délutánt felidéző olajfestmény, Csillag József festőművész egyik alkotása, melyet – bízvást lehet állítani – jó kedvében alkotott a mester.

Csillag József “Pihenő”-je nem okoz meglepetést a témaválasztás terén, a nyári délután melegében megfáradt lovak fénylő háta, a szénaboglya ragyogó sárgája a hamisítatlanul kék és hamisítatlanul nyári égbolt alatt, a lila árnyékot vető kerítések mögött porosra fakult bokrokkal teret teremtő kompozíció olyan ismerős, mintha már láttunk volna hasonló témaválasztást, hangulatot, kompozíciót.

Csillag nevezett alkotása mégsem az a “tizenkettő-egy tucat”, elsősorban a tagadhatatlan festői értékei miatt – tessék most elvonatkoztatni zsánerkép jellegtől, alkonyi fényben vörösbarnán ragyogó lovak kék éggel alkotott komplementerétől – tessék meglátni, hogy festőileg kimondottan kellemes alkotás.

Ráadásul nagyon szép példa arra – és itt engedtessék meg a hazabeszélés, hogy a festmény restaurálás után bizony még sokkal, de sokkal jobban néz ki. Igen, részben azért, mert felettébb koszos volt (elegánsabban szennyezett, de a témához illő egyszerű szókimondással nyugodtan nevezzük koszosnak), részben pedig azért, mert sok olyan apró részlet, festői finomság lett látható, ami eddig rejtve volt. Nem új részletekre gondolok, hanem a felület formálására, az ecsetkezelés egyedi jellegzetességeire, a festői fogások gazdag tárházára.

A “Pihenő” játékosan váltogatja a vastag, plasztikus festékrétegeket a lazán, szinte hanyagul felrakott olajfesték-maszattal, és nem átall felhőt kreálni az ürességből: a vászon fehér alapozását véve alapul, az eget csak köré festi és a foltból felhőt kerekít.

Játékos kedvére bizonyíték, hogy nem ragaszkodott jól bevált sémákhoz, hanem tudott a megfelelő időben és ponton változtatni. Szemfülesebb olvasók bizonyára azonnal felfedezték a gazda alakját a ló (talán Csillag, Csillag és társa) előtt. Talán mindenki egyetért abban, hogy kár lett volna a kompozíció keretei közé zsúfolni a nagydarab embert, így volt ezzel Csillag József is, és rövid úton lefestette a kalapos alakot. A gazda szeme így csak távolról őrizheti jószágát, a festmény mégiscsak nyert vele, maradt pentimento és érdekesség, egyedi vonás.

Pici lyukaktól és megereszkedett vászontól eltekintve szerencsére jó állapotú a kép, így öröm volt lakkal visszaadni a délután fényét, színét, mélységét; némi olajfesték retus és újból süt a délutáni nap. Rá kell csodálkozni néha az egyszerűnek tűnő dolgokra is, különben sok mindenről lemarad az, aki nem áll szóba példának okáért, délutáni pihenőjüket tartó lovakkal…

A festmény magántulajdonban van