Templomszentelés Jánosházán – a templom restaurálásának ünnepélyes lezárása
Templomszentelés Jánosházán – a templom restaurálásának ünnepélyes lezárása
Végéhez ért az óriási munka, a jánosházi Keresztelő Szent János Plébániatemplom restaurálása. Hosszú hónapok teltek el (ezek a hónapok pedig igen rövidnek számítanak templomfelújítási mértékkel mérve) és megfeszített tempóban zajlott az állványozás – tisztítás – vakolás – festés – állványbontás – állványozás – tisztítás – vakolás – festés…
A teljes restaurálásról írt cikkünket ITT lehet elolvasni, rengeteg fotóval illusztrálva. A restaurálást, templom felújítást (mert természetesen nem csak a falképek restaurálásáról volt szó bár érthető, hogy mi erre koncentráltunk, valójában párhuzamosan zajlott a bútorzat, oltár, a kövezet felújítása, cseréje) ünnepélyes templomszentelés, újraszentelés koronázta meg 2018. December 22.-én. Az időzítés több szempontból is tökéletes: az egyik, mert a Karácsonyi ünnepi miséken “vadonatúj” környezetben vehettek részt a hívők, a másik pedig az, hogy alig néhány nappal korábban tartották Boldog Brenner János első liturgikus ünnepét.
És hogyan kapcsolódik Brenner János a Keresztelő Szent János templomhoz? Igen szorosan. A templomi falképek restaurálása során olyan kérdés merült fel, mely nem túlságosan gyakori és legalább ennyire érdekes, izgalmas feladat is egyben.
A templom jelenleg látható falképei 1931/32- ben készültek és Steffek Albin templomfestő munkáját dicsérik. A falképek azonban nem véletlenül szorultak már restaurálásra így, több, mint 80 évvel az elkészültük után. A falfestménynek egyik fő hiányossága volt kopottsága, átfestettsége, sérülései mellett, hogy a templomhajó harmadik boltszakaszának mennyezetén hiányzott két egész alakos szentkép. A szentélyben illetve a többi boltszakaszon a négy evangelista mellett Árpád házi szentek foglalnak helyet, ez azonban nem kellett kötöttséget jelentsen.
Bodorkós Imre plébános terve volt, hogy a két hiányzó szent helyén Mindszenty József bíboros és Brenner János vértanú pap képmása szerepeljen – igen, így került Brenner János, a vas megyei illetőségű káplán a jánosházi templomba. A templom felszentelése szinte egybe esett halálának (mennyei újjászületésének) napjával, arcképének elkészülte pedig egy időben történt boldoggá avatásának eseményével. A portrék megfestése szakmai szempontból összetett feladat volt, mert nyilvánvalóan nem csak hű portréként kell szerepelniük, de a templombelső egészébe és Steffek Albin stílusához is kell illeszkedjenek. Megtisztelő volt számunkra a feladat, az elismerés pedig jóleső a hívek és a portrék készültét figyelemmel kísérő egyházi emberek részéről….
Újra megnyílt a Román Csarnok – trailer Húsvétig
Az elmúlt napok (nem csak) kulturális eseményei között fő helyen szerepel a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának megnyitása a nagyközönség előtt. Akár csak négy évvel ezelőtt a Várkert Bazár rekonstrukciója, a Román Csarnok helyreállítása is olyan látványosságot kínál a műkedvelőknek és az egyszerű érdeklődőknek egyaránt, amit vétek volna kihagyni. Generációk nőttek fel úgy, hogy egyszer sem pillanthatták meg Budapestnek ezeket a rejtett kincseit – előre hát, éljünk a lehetőséggel!
Mi persze “csaltunk kicsit”, hiszen a hetven főt számláló restaurátorcsapat tagjaként már egy évvel ezelőtt láttuk, – pontosabban tettünk érte – hogy a múzeumlátogatókat ez a látvány fogadhassa:
Hónapok munkájának eredménye ért be, mire tavaly nyár elején bontásra került az állvány, az ünnepélyes (előzetes) megnyitásig azonban hosszú út vezetett még. Nem csak a felszínen, de a szín(es) falak mögött is óriási munka folyt és tette hasonlatossá a múzeumépület belsejét és környékét egy gigantikus ásatáshoz. A kívül-belül megújult épület hamarosan minden kényelmével a múzeumélmény új szintre emelését szolgálja majd, a Román Csarnok pedig – az eddig legrejtettebb, legrejtegetettebb terem – a fő látványosságként szolgál a látogatóknak. A falképek restaurálásáról írt cikkünkben kísért a múlt, összehasonlíthatóak a restaurálás előtt készült felvételek a mai látvánnyal. Mozgókép formában több rövid kisfilm eleveníti meg a magyarországi rekonstrukciók történetének egyik legnagyobb szabású vállalkozását, a leglátványosabb – mert mi, restaurátorok is szerepelünk benne… – itt tekinthető meg.
Az alkotók – szerencsére – emléket állítottak ennek az óriási munkának melyet több, mit száztíz éve vittek végbe. Faállványról, reflektorok, ledes lámpák nélkül, több emelet magasban… Egy évvel ezelőtt nagy port vert fel (és szó szerint) az időkapszula felfedezése, mely ebben a vakablakban pihent a freibergi kapu (másolata) fölött:
Végéhez közelít a Román Csarnok rekonstrukciója
Végéhez közelít a Román Csarnok rekonstrukciója, az ország jelenleg legnagyobb szabású restaurálási projektje. A budapesti Szépművészeti Múzeum egyik legimpozánsabb belső terét, a századelő neoromán hangulatban megfogalmazott, óriási csarnokát az év elején vették munka alá a festő restaurátorok, szobrászok, díszítőfestők, kőművesek, gipszöntők és tetőfedők, hogy olyan látványt adjanak vissza a múzeum közönségének, mely talán semmihez nem fogható…
Alig akad ugyanis élő ember, aki (életkora miatt is) láthatta – illetve módjában állt látni – a hetven évig raktárnak használt, poros és lepusztult termet eredeti állapotában. Száztíz évvel ezelőtt, a falképek elkészültekor hasonló lehetett a látvány, talán csak az állványzat készült akkor fém helyett fából:
A csarnokban dolgozó festő restaurátor csapat tagjaként vettünk részt a csarnok restaurálásában, így nem csak alsó perspektívából követhető nyomon a felvételeken az impozáns terem rekonstrukciója:
Hosszú és szakmai szempontból is kihívást jelenő feladat volt a Román Csarnok helyreállítása. Közel négy hónap és több, mint húsz festő restaurátor – erről készítünk összeállítást, picit más szemszögből, mint ami a médiából megismerhető. Hamarosan állványbontás, a sárból arannyá változott falak pedig lenyűgöző, monumentális szépségükben már nem csak nekünk lesznek megcsodálhatóak.
A Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának restaurálását bemutató cikkünk rövidesen olvasható, előzetesnek addig is néhány felvétel, mely talán segíti a képzeletet a méretek, távlatok, hangulatok megidézésében…
Falkép restaurálás vs. vizes templomfalak – vízválasztó döntések és megoldások a templomrestaurálásban
A falak vizesedése sok templomban, sok régi építésű épületben állandó probléma. Nem volt ez másként a toponári Szentháromság-templomban sem, ahol a megemelkedett talajvíz és a szigetelés nélküli téglafalak találkozásából eredő összes hátrány egyszerre jelentkezett.
Gyöpös Miklós és Szűcs Gergely festő restaurátorok feladata volt, hogy megoldják ezt a problémát, mely összetettségében túlmutat a falkép restaurátor feladatkörén, a falkép restaurálás általános kérdésein és kihívás elé állít minden szakembert. A toponári templom restaurálása 2011-től 2014-ig tartott. Bővebben itt olvashat róla.
A települések fejlődése, a környező területek beépülése, az urbanizáció sokat ront a helyzeten, mert a természetes talajvíz elvezetés sok helyen ellehetetlenült. A városokban, falvakban kevesebb kutat használnak – ami a talajvizet természetes módon szabályozná -, viszont nőtt az aszfalttal borított területek nagysága, mely a természetes párolgást megakadályozza. A régi épületek utólagos szigetelése nem minden esetben megoldható, így az egyház is sokszor szembesül a templomépületek folyamatos vizesedésével, a vakolatok, lábazati falfestések romlásával. Jó esetben ez jelenthet néhány sófoltot, sókivirágzást, rosszabb esetben azonban komoly pusztítást is okozhat a talajvíz – mint a Szentháromság-templomban is.
Jelen esetben az alsó falszakasz olyan mértékben volt sókkal terhelt és lepusztult állapotú, hogy olyan megoldást kellett találni, melynek hatása azonnali és tartós is egyben. A lábazatra korábban cementes vakolatot hordtak fel (általános és sajnálatos jelenség régi épületek felújításánál) mely megakadályozta a párolgást, viszont mögötte a víz a téglafalban kb. 2 méter magasra felkúszott. A restaurátorok a teljes lábazati cementes vakolat lebontása után a sóterhelt téglaréteg eltávolítása mellett döntöttek, mert csak így lehetett lehetővé tenni és az adottságokhoz képest optimálissá tenni a talajnedvesség folyamatos távozását.
A fal síkjában új, a talaj felől szigetelt téglafal épült, néhány cm- es légréssel az eredeti falazás előtt, mely így beljebb helyezkedik el és az új kantfalon hagyott szellőzőnyílásokon keresztül folyamatosan el tudja párologtatni a nedvességet. A szellőzőnyílásokat lóhere alakú, kerámiából égetett betétekkel alakították ki, melyeket erre a célra terveztek és készíttettek. Az új falazásra vakolat került, melyre a falkép restaurálás következő lépéseként immár biztonságosan el lehetett készíteni a teljes lábazati rekonstrukciót, rekonstrukciós festést.
Ezt az eljárást, mely a falak folyamatos szellőzését, az állandó levegőcirkulációt biztosítja, a szentélyben, a hajóban és a bejárati, karzat alatti falszakaszokon is alkalmazták.
Gyöpös Miklós és Szűcs Gergely falkép restaurátorok így végül olyan megoldást találtak a vizesedő falak szellőzésének és a falfestmények nedvesség okozta pusztulásának problémájára, mely sok, hasonló állapotú és adottságú templom számára megoldás lehet.
Arco műemlékvédelme – festő restaurátor Itáliában II.
Nagyon hanyag dolog volna, ha ennyivel megelégedne a művészetkedvelő. Elő a turista prospektusokat, térképeket (melyre, mint utóbb kiderült, egyáltalán nincs szükség), útikönyveket és irány a kastély, Arco városának fő nevezetessége. Feltehetően már a 11. században állt, és még mai is meglepően sok része áll, gondosan karbantartva, megőrizve az utókornak. A kastélyhoz kanyargós út visz fel, de eltéveszteni nehéz, mondhatni, minden út a kastélyhoz vezet. Sötét cédrusok övezik a tornyot, melynek csak három külső fala áll – de milyen szerencse, pont jó szögből lehet fényképezni a vár alól.
Innen még hosszú út visz fel a legrégebbi részekig, ahol a kastély fő nevezetessége látható: középkori falképeket őrző várkápolna. A festményeket 1986-ban restaurálták, és sajnálatos, de egészen érthető módon nem lehetett róluk felvételt készíteni.
Az eltelt harminc év dacára kitűnő állapotban vannak a festmények, melyeknek történetét a vár egy másik termében vetített ismeretterjesztő filmről ismerhetjük meg.
Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Castello_di_Arco.jpg?uselang=hu#file
A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Castello_di_Arco.jpg?uselang=hu#file , szerző: Piero.innocente
A város további meglepetéseket is tartogat: festői a környezet és szó szerint is, mert nagyon sok épületen, köztük a főtéren álló templomon is felfedezhetőek a külső falon lévő, minden időjárással dacoló falfestések. Első pillantásra dombormű fríz benyomását kelti, de közelebbről – vagy megfelelő optika használatával – festettnek bizonyulnak a zeneszerszámokat ábrázoló betétek.
Külön érdemes megfigyelni azokat a megoldásokat, ahogy a felújított (elkerülhetetlenül) épületeken “tanúként” meghagynak egy-egy területet, mely bemutatja az eredeti vakolatot, színt, struktúrát. Néha maga a felújítás is felújításra szorulna, de ez nem csoda: szinte mindegyik épület lakóház, napi használatban van. Talán épp ezért maradtak meg… (A műemlékvédelemnek, műemléki épületek bemutatásának ez a módja természetesen hazánkban is általános).
Vannak persze egészen érdekes megoldások, melyek egyenesen hajmeresztőnek tűnnek, de bízzunk benne: jó néhány száz évet kibírt így az épület… A felvétel egy átjáró (belső udvarba vezető kocsibejáró) mennyezetéről készült,
Végezetül adózzunk az elkerülhetetlen turista-felvételeknek is (festő restaurátor szemmel, természetesen) mert valóban, nem lehet nem lefényképezni, csak a hangulat kedvéért..
Mű- és emlékvédelem: Arco falfestményei – festő restaurátor Itáliában 1.
Arco városa több, mint mesebeli helyen fekszik. Nem messze a Garda tótól, Veronától és hasonló népszerű úti céloktól, pálmafák, magnóliák, ciprusok, ködös hegycsúcsok és kanyargós szerpentin utak ölelik körbe a kis Észak-Olasz települést. Hegymászók paradicsoma, különféle extrém sportok és sportolók bázisa, akik a környező hegyek meghódítását nyári életcéllá téve már tavasszal megszállják a középkori városka utcáit és tereit. Parányi város, méretéhez képest nagy területű régi városrésszel, várral, múzeumokkal, a több száz éves múlt lépten-nyomon jelen lévő emlékeivel. Festő restaurátor Olaszországra egyfajta Mekka-jelleggel tekint, első sorban a műalkotások, falképek, szobrok, antik, középkori és reneszánsz stb. műemlékek kiapadhatatlannak tűnő bősége miatt. Általában is szívesen kitekintünk más országok kollégáinak munkáit, munkamódszereit tanulmányozni… próbát tettünk hát Arco városával is, ahová teljesen ismeretlenül, egészen más úti céllal érkeztünk.
Kellemes meglepetésként ért, hogy a könnyen megközelíthető, gyönyörű, régi városrész – a belváros – szűk sétálóutcái, magas,rozzant, ám kitűnően karban tartott épületei itt is, ott is falfestményeket, falképeket rejtenek. A mediterrán módra szélesen kinyúló párkányok – melyeknek itt teljes létjogosultsága van, a magasan a fedélszék alatt lévő ablakokkal és a lapos szögű cseréptetőkkel együtt, ellentétben hazánkban is fellelhető túlmodernizált vadhajtásaival – a párkányok festett frízeket védenek az esőtől, az épületplasztikák gondosan konzerválva, karban tartva díszítik a házakat. A modern építészeti elemek, a kikerülhetetlen újítások, kirakatüvegek ennek ellenére általában tökéletesen illenek a régi épületekhez, funkcionálisan, egyszerűen és használhatóan, csak annyit véve el a térből, amennyit feltétlenül szükséges.
Láttunk példát teljesen helyreállított, színes kültéri falképre, újabb kori sgraffittóra, reneszánsz, töredékekben fennmaradt, de az utolsó morzsáig konzervált falfestményre. Réztáblára, mely megörökíti a restauráltatás tényét, a műtárgymentést szponzoráló és a festő restaurátor nevét… Láttunk példát olyasfajta műtárgyvédelmi berendezésre is, melynél egyszerűbbet nehéz elképzelni: falra rögzített deszka védi ereszként az alatta lévő festményt. A rendszer azonban működik… nem találtunk viszont rongálást, a város lakói a legnagyobb természetességgel élnek középkori alapokon nyugvó házaikban, magukénak tekintve és ehhez mérten óva, vigyázva az épületeket és a hozzájuk tartozó műtárgyakat, díszítéseket…
Restaurálás és rekonstrukció más nézőpontból – a budapesti Várkert Bazár freskói felől
Tavaly tavasszal került átadásra a felújított (újjáépített) Várkert Bazár impozáns, Dunapart- hosszan húzódó épületegyüttese. Igaz, hogy további többé-kevésbé ünnepélyes átadások is követték, a mi szempontunkból akkor lett kész, mondhatni akkor került fel rá a korona, amikor az állványzat lebontását követően végre távolabbról, de legalábbis a rakpartról szemügyre vehettük több hónapnyi munkánk eredményét. A pavilonépületek homlokzatán helyezkednek el, pontosabban uralják azt Thán Mór hatalmas falképei – három restaurátor és egy festőművész összehangolt és precízen megtervezett munkájának eredménye.
Sokakban felmerülhet a kérdés – talán értetlenkedve kissé – ha szóba kerül, hogy restaurálás, falkép restaurálás témakörébe sorolandó ennek a falkép sorozatnak az újbóli megalkotása – miért restaurálás, ha nem is volt semmi, de semmi, ami hasonlított volna a homlokzaton a római mitológia immár épületdísszé vált alakjaira? Ez természetes, hiszen a kutatókat, művészettörténészeket és más szakmabelieket kivéve a közönség csak a médiában közölt információkból és a Várkert felújítása kapcsán megjelent ismertetőkből és tanulmányokból tájékozódott és értesült arról, hogy az épületet valaha falképek díszítették, a falfestmények jelenléte tehát egyáltalán nem indokolatlan, épp csak… elpusztultak, megsemmisültek már jóval azelőtt, hogy bárki a saját szemével láthatta volna a freskókat.
A pavilonok homlokzatán látható falképek felújításával, restaurálásával, inkább megalkotásával kapcsolatban hosszas egyeztetés előzte meg a tényleges festői illetve restaurátori munkát. Számos tervet fogadtak majd vetettek el, míg végül megszületett a döntés: ragaszkodni kell az autentikus, eredeti, Thán Mór tervei szerint készült megjelenéshez és az általa alkalmazott festéstechnikához, mert a korhűség és az egységes megjelenés csak így ábrázolható hitelesen. Itt kezd képbe kerülni a restaurátor, a restaurálás, rekonstrukció fogalma, és az a tény, hogy az önkényesség sőt a szabadon megvalósított önálló gondolatok is bizony távol kell álljanak attól a felfogástól, melynek szellemében meg szabad festeni ezeket a festményeket.
A restaurátor – falkép restaurátor jelen esetben – tevékenységétől elválaszthatatlan az a fogalom, amit “rekonstrukció” névvel illetnek. Valóban valamilyen formában a látvány újbóli felépítését takarja, de valójában nagyon is szigorú és kötött módon. Az viszont elvárás, hogy a fentiekkel szemben ne nézzen ki így (szigorúan és mereven), ebből a szempontból az előadó művészethez is hasonlítható… A korabeli tervek értelmezése, analógiák keresése, szín, stílus és korstílus, felület, hatás és összhatás kérdéskörei mellett szempont az anyagok kiválasztása, a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli környezeti hatások fizikai és kémiai jellemzőinek figyelembe vétele, mindezeknek megindoklása, előadása és bebizonyítása után több ember munkáját egyként kezelni és összehangolni a logisztikával is rokon művészetté teszi a falkép restaurátor tevékenységét. Tovább gondolva és pusztán elméleti síkon lovagolva, bizonyos értelemben re-konstruálja a valahai látványt minden, ami a restaurátori tevékenység körébe tartozik, mert minden egyes cselekedet közelebb visz a műtárgy, festmény eredetijéhez – legyen az a cselekedet egy tárgy vizsgálata, művészettörténeti hátterének kutatása, egy festmény tisztítása, egy kép konzerválása- még ilyen, “nem direkt építő jellegű” munkafolyamatok esetén is. Ez a fajta rekonstruálás, festmény rekonstrukció vagy tárgy rekonstrukció persze csak elméletben létezik, a restaurátor, konzervátor, kutató fejében, hozzáadva mindig egy újabb információt az eredetiről alkotott gondolathoz, de éppen olyan valós és fontos, mint a kisebb – nagyobb területű látható kiegészítések, vagy a rekonstrukciós falfestmény egy olyan nagyszabású példája, mint a budapesti Várkert Bazár Thán Mór után készült falképei…
A Thán Mór falképek rekonstrukciós festéséről TÖBBET OLVASHAT ITT.
