Az elmúlt napok (nem csak) kulturális eseményei között fő helyen szerepel a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának megnyitása a nagyközönség előtt. Akár csak négy évvel ezelőtt a Várkert Bazár rekonstrukciója, a Román Csarnok helyreállítása is olyan látványosságot kínál a műkedvelőknek és az egyszerű érdeklődőknek egyaránt, amit vétek volna kihagyni. Generációk nőttek fel úgy, hogy egyszer sem pillanthatták meg Budapestnek ezeket a rejtett kincseit – előre hát, éljünk a lehetőséggel!

Mi persze “csaltunk kicsit”, hiszen a hetven főt számláló restaurátorcsapat tagjaként már egy évvel ezelőtt láttuk, – pontosabban tettünk érte – hogy a múzeumlátogatókat ez a látvány fogadhassa:

restaurálás, román csarnok, szépművészeti múzeum, restauratorart, falkép restaurálás

Hónapok munkájának eredménye ért be, mire tavaly nyár elején bontásra került az állvány, az ünnepélyes (előzetes) megnyitásig azonban hosszú út vezetett még. Nem csak a felszínen, de a szín(es) falak mögött is óriási munka folyt és tette hasonlatossá a múzeumépület belsejét és környékét egy gigantikus ásatáshoz. A kívül-belül megújult épület hamarosan minden kényelmével a múzeumélmény új szintre emelését szolgálja majd, a Román Csarnok pedig  – az eddig legrejtettebb, legrejtegetettebb terem – a fő látványosságként szolgál a látogatóknak. A falképek restaurálásáról írt cikkünkben kísért a múlt, összehasonlíthatóak a restaurálás előtt készült felvételek a mai látvánnyal. Mozgókép formában több rövid kisfilm eleveníti meg a magyarországi rekonstrukciók történetének egyik legnagyobb szabású vállalkozását, a leglátványosabb – mert mi, restaurátorok is szerepelünk benne… – itt tekinthető meg.

Az alkotók – szerencsére – emléket állítottak ennek az óriási munkának melyet több, mit száztíz éve vittek végbe. Faállványról, reflektorok, ledes lámpák nélkül, több emelet magasban… Egy évvel ezelőtt nagy port vert fel (és szó szerint) az időkapszula felfedezése, mely ebben a vakablakban pihent a freibergi kapu (másolata) fölött: