Velence kisebb és nagyobb látképe – átszakadt, lepergett, visszahajtott olajfestmény restaurálása

Velence, semmi kétség! Gondolák, napfény, vízre épült házak és ciprusok. A festmény megviselt állapotban, de megbecsülve érkezett hozzánk. Megviseltségét az eltelt idő és a művész által felhasznált anyagok sérülékenysége közösen okozta; a ritka szövésű, gyenge festővászon bizony kiszakadt, a vászon szövésébe beülő alapozómassza pedig érdekes (amúgy a maga módján szemrevaló), négyzetes, vagy ha úgy tetszik, kockás mintázatban pergett, mint a száraz falevél, úgy morzsolódott a pókhálóvékony, elöregedett vászonról a sok apró festékmorzsa.

A tisztítás után (nem volt ugyan túlságosan piszkos a felület, de a téma olyan színes és vidám lett amint visszakapta eredeti színeit, hogy egyből feltűnt, eddig csak szürke fátylon keresztül szemlélhettük a látványt) a festmény le lett bontva a vakkeretéről, mert úgy döntöttünk, hogy mindenképpen dublírozni kell a vásznat, azaz megduplázni, egy másik vásznat ráerősíteni, ráragasztani.

Gyakori és tulajdonképpen gyakorlatias megoldással találkoztunk, amikor azzal szembesültünk, hogy a festmény széleit kb. 5 cm szélességben ráhajtották a vakkeretre, másként fogalmazva: az eredeti kompozíció bizony nagyobb volt, csak visszahajtották, mint egy túl hosszú nadrágszárat. Egy kép sérült széleit (lekopott, kidörzsölődött élek, kiszakadt szögelések, lepergett festék a hajtásoknál) nem könnyű kezelni, hiszen igénybe vett területről van szó. Javítgatni, foltozgatni nehezebb, mint egyszerűen kisebbre venni a képet és ezzel az egyszerű, bár meglehetősen kezdetleges módszerrel megszabadulni a roncsolt vászonszegélytől.

Szerencsénk volt, a sérülések itt nem voltak olyan súlyosak, hogy ne lehetett volna jóvá tenni őket. Nagyon valószínű, hogy az eredeti vakkeret belső éle kissé belenyomódott a vászonba és ettől itt-ott lepergett a festék, ezért ennek eltüntetésére egy vakkeretnyivel keskenyebbre és rövidebbre alakították a látványt. És láss csodát: alul még egy szignó is előbukkant. Igaz, az olvashatatlanságig töredékes, de szignót találni mégiscsak öröm…

A dublírozás után (mely ebben az esetben hagyományos eljárásokkal, kizárólag természetes anyagokkal készült) a festmény kitűnő kondícióban, új, nagyobb vakkeretre feszítve várta a retust.

Bár elsőre nem feltűnő – talán a mozgalmas ecsetkezelés, a vibráló színes foltok miatt – de sok-sok apró hiányt kellett meg-nem-történtté tenni. A végeredmény viszont magáért beszél: az olajfestmény restaurálása után átadott mű sokkal tisztább, szebb felületű, színesebb, egységesebb lett. Sőt, még nagyobb is…

A festmény magántulajdonban van