Hagyaték
Művészként élni és alkotni, pillanatnyi, rövidke idő. A kapott elismerés, az el-nem ismerés, a meg-nem értés, megértése annak, hogy szólni könnyű, de megszólítani nehéz. Díjak, másoknak ítélt díjak, döntések, vívódások. Eltökéltség, elkeseredettség, elégedettség. Öntörvényűség, önzetlenség, önkifejezés. ….mindez miért? Soha, senki nem tudná pontosan meghatározni, de ha meg is tudná, abban a pillanatban válna értelmetlenné és értéktelenné az egész. Ez így tökéletes.
Kohán György rövid életű, későn elismert, halála után “felfedezett” festőművész volt. Munkásságáról sok helyen lehet tájékozódni, tudható, hogy az alföldi festőiskola sajátos értelmezésében kereste hangját, ismert, hogy Glatz Oszkár növendéke volt és hogy neve Hódmezővásárhely mellett Gyulához köthető igazán, mely város egészen az övé volt, és ő a városé – legszebb bizonyítéka ennek, hogy a szegény sorsból származó festő örököse halála után egy egész város volt.
.
.
.
.
.
.
.
..
.
.
Támogatás nélkül
Az ötvenes évek miliője nem kedvelte Kohán György művészetét, aki az ismeretlenség és jelen lévőség penge vékony határán egyensúlyozott, kitartóan alkotva és nem megalkudva dolgozott. Páratlan gazdagságban hozta létre az olajfestményeket, grafikákat, vázlatokat, terveket, monumentális és monumentálisnál valamivel kisebb képeket, papírra rögzített életképeket, hangulatokat, kis jeleneteket, az Alföld paraszti népe ihlette zsánerképeket, csendéleteket, tájképeket, útkereséseket, kapkodóan játékos és szigorúan megkomponált ötleteket – közben saját világát is felépítve.
Munkácsy, Kossuth és Kohán
Az elismerés későn, de megérkezett: élete vége felé két Munkácsy – díjra is érdemesnek tartották, először 1960-ban, majd 1964-ben; közvetlen halála előtt 1965-ben pedig az egyik legrangosabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat ítélték oda életműve elismeréseképpen.
Gyűjteményi restaurálás
Kohán György egész hagyatéka a művész akarata szerint Gyula városát illette meg. Összegyűjtött művei közül a kiállított festmények és grafikák jelenleg is a Kohán Képtárban tekinthetők meg. Ez azonban korántsem a teljes gyűjtemény. Az Erkel Ferenc Múzeum idei évi nagyobb projektjei közé tartozott Kohán György több, mint húsz festményének teljes körű restauráltatása.
Gyűjteményt restaurátorként egyszerre kezelni illetve ilyen számban egyidejűleg foglalkozni ugyan annak a művésznek alkotásaival, festményeivel különösen érdekes. Kohán György azon művészek közé tartozott, akik szinte gyermeki kíváncsisággal és leleménnyel használják az anyagokat, festészeti médiumokat. A szigorúan vett festészettechnika szempontjából meglehetősen problémás alkotásokat hozott létre, melyek restaurátori szempontból is kihívást jelentettek. A műhelyünkben restaurált festmények közül a legtöbb vegyes technikával készült, egyszerre alkalmazva az aquarell, a guache tempera, az olakjréta, az olajfesték, a színes ceruza, a grafit és a pasztell anyagokat. Festményeinek alapjául hol vékonyabb-vastagabb karton, hol farostlemez, hol rétegelt lemez, hol vászon szerepelt, esetenként egymásra kasírozva, összeapplikálva.
Változatosság és egység, keretbe foglalva
A gyűjteményi restaurálás előnye, hogy egyik festményt a másik után kézbe véve, egymással összehasonlítva a restaurátor jobban belemélyed a “művész világába”, sokkal jobban megismeri annak festészetét, sajátságait, szokásait, művészetének apró egyéni jellegzetességeit, melyek egyéb esetben – ha egy-egy festmény önmagában kerülne restaurátor műhelybe – nagyobb eséllyel fel sem tűnnének illetve esetlegességnek, véletlennek, szándékolatlan gesztusnak lennének elkönyvelve. Kohán György tipikus példája a kísérletező kedvű művésznek, aki következményekkel sokszor nem törődve – hiszen ez nem is kell szempont legyen számára – alkot és vegyít egymással nehezen összeférő festékanyagokat. Festményei egymás mellé sorakoztatva mégis meglepően egységes képet mutatnak, alkotásai egyfajta rendszert alakítanak ki önmagukon belül, ahol minden mindennel összefügg és egymást magyarázzák.
A festmények restaurálásának egyik fontos mozzanata volt a képek keretezése, a megfelelő díszkeretek kiválasztása számukra. A képkeretezés a restaurátor szakmával régóta szorosan összefonódott és bármily meglepő, a jól megválasztott, precízen kivitelezett, jó minőségű díszkeret nem csak esztétikai értelemben növelheti egy festmény értékét. A képkeretezés ez esetben, Kohán György festményeinek esetében sem kizárólag esztétikai megfontolásból történt. Rendkívül fontos szerepe volt a restaurált festmények, elsősorban a grafikák, papírra készült vegyes technikájú képek későbbi megóvásának, hiszen a sérülékeny alkotások élettartama üveg mögött, pormentes környezetben sokszorosa a nem keretezett társaiknak. A gyűjteményi restaurálás folyamata végül így lett teljes. A helyreállított és díszkeretbe helyezett festmények egysége, dekorativitása szembetűnő, az alkotások ereje, hangsúlyos volta letagadhatatlanná válik, a véletlennek tűnő gesztusok felértékelődnek és értelmet nyernek.
Kohán György emléke halála után ötven évvel is megbecsüléssel és tisztelettel övezve él városában. Életműve méltó környezetben, múzeumban kiállítva várja látogatóit – a restaurálás után pedig újabb, ez idáig “ismeretlen”, de legalább is raktárban pihenő festményeit, alkotásait ismerheti meg a közönség.
