VÁSZON- ÉS TÁBLAKÉPEK RESTAURÁLÁSA

Mikor szoktak egy festménnyel restaurátorhoz fordulni? Honnan ismerhető fel az a festménynek az az állapota, amikor érdemes vagy ajánlott, és honnan, amikor a kép érdekében, a további állapotromlás elkerülése érdekében feltétlenül szükséges? Vannak egyértelmű jelek, szemmel látható sérülések, szakadás, benyomódás a vászonban vagy hiányzó, lepergett festék, törött keret vagy elsötétedett színek, sárgult lakk, melyek egyértelművé teszik a kérdést.. Restaurálás után az átláthatatlan, szinte fekete felületű, teljesen átszakadt vásznú festmény is válhat olyan műalkotássá, mely megtisztítva, megfoltozva vagy dublírozva, kiretusálva visszakapja teljes, eredeti esztétikai értékét. Beavatkozásra azonban nem csak ilyenkor van szükség. Érdemes gondolni a kevésbé látható problémákra is: rovarfertőzések és penész is lehetnek jelen egy sokáig, háborítatlanul a falon lógó festmény hátoldalán, a vászon és a feszítőkeret közti résekben. Észrevétlenül von “patinát” a dohányfüst vagy a szennyezett levegő a kép felületére, a házi portalanító és tisztító módszerek pedig sokszor csak rontanak a helyzeten. A festmény kiállítása előtt, hasonlóan az aukciókra, műtárgyárverésekre történő felkészítéshez, szintén ajánlatos az ilyen jellegű, apróbb- nagyobb javítások elvégzése. A kisebb, zavaró felületi szennyeződések eltávolítása, a színek felfrissítése egy új lakkréteggel, a díszkeret tisztítása, esetenként újra aranyozása, a lepattant sarkok javítása hozzá tartozik a festmények állapotmegőrzéséhez, és esztétikai értékük fenntartásához.

A portfólióban szereplő festmények között szerepelnek múzeumi műtárgyak, (közgyűjteményi művek; egyházi és világi tulajdonban lévők) és magántulajdonban lévő képek- magángyűjtemények darabjai illetve egyes, akár egyedüliként magánkézben lévő alkotások.

 

.

.

.

.

.

.

..

.

.

.

.