Friedrich von Amerling osztrák arcképfestő a legkedveltebb művészek egyike volt a 19. század vége felé a bécsi udvar, a szalonok, nemes urak és úriasszonyok világában. Finom, könnyed modorban előadott portréfestményei virtuóz, magabiztos technikai alapokra épülnek, színviláguk különösen tiszta és megkapó. Barabás Miklóséval rokon hangulatú arcképei, portréi nem véletlenül tették oly népszerűvé a festőművészt az osztrák és magyar nemesség körében – többek közt Széchenyi István portréját is ő festette meg. Magyarországon Amerling több festményét is őrzik gyűjtemények – Gróf Waldstein Jánost spanyol kosztümben ábrázoló festménye a Magyar Tudományos Akadémia tulajdona és az Akadémia Képtárában tekinthető meg a Széchenyi portré mellett.
Gróf Waldstein János – műgyűjtő, jogi és bölcseleti doktor, királyi kamarás és titkos tanácsos – aki maga is igazgató-tagja volt a Tudományos Akadémiának, a kor divatjának megfelelően nem korabeli öltözetben, hanem más korokat és országokat megidézve itt spanyol nemesi viseletben van ábrázolva.
Restaurátori szempontból ritkaságnak tekinthető, hogy egy-két apróbb festék kiegészítéstől eltekintve a festmény még soha nem volt restaurálva. Szembetűnő a vastag, olajtartalmú lakkréteg már-már vörösesbe hajló sötét sárga színe, mely teljességgel elrejtette a von Amerling képeire jellemző, kifinomult színvilágot és azokat a festéstecnikai megoldásokat, mint például a művész által meghagyott pentimento vonalak egy-egy saját kezű módosítás után.
A 19. századi festményekre jellemző, erősen olajos alapozóréteg a vászon nedvesedése, majd zsugorodása miatt hólyagosan felemelkedett, a festékréteg a kép alsó területein elkezdett leperegni – ez komoly veszélyt jelentett a festmény számára. A festővászon hullámosodása mellett egy-két kisebb szakadás is megfigyelhető volt. A festmény restaurálás leglátványosabb fázisa a festményt borító vastag, sötét lakk eltávolítása volt, mely után felbukkant a spanyol kosztüm gyönyörű, lila színe és az arc porcelános színezése.
A festmény tisztítása, az elsárgult lakk letisztítása mellett a hátoldali szennyeződések eltávolítása, teljes körű konzerválás, a hullámos vászon vasalása, a festmény dublírozása – új vászonra történő felerősítése – az alapozás hiányainak pótlása is szükséges volt az eredeti felület és látvány visszaállításához. Végül retus egészítette ki a festék hiányosságait és adta vissza a Friedrich von Amerlingre jellemző színt és ragyogást. A festmény kerete szintén felújításra került, így a restaurált festmény teljesen megújult állapotban kerülhetett vissza az Akadémia Képtárába és lett látogatható a közönség számára.
A festmény restaurálás Velekei Mária munkája.
