Újjáépült egy legenda
2014 április: átadásra került a felújított Várkert Bazár, Budapest egyik legreprezentatívabb és legmonumentálisabb épületegyüttese
A felújítási munkálatok első szakaszában dolgoztak a helyszínen a restaurátorok, mintegy összművészeti alkotásként tekintve az épületet: egymás mellett tevékenykedtek a szakemberek és párhuzamosan folyt a falképek restaurálása, sgrafittók helyreállítása, kerámiaburkolatok, faragott kőszobrok és kovácsoltvas díszek, bronzszobrok felújítása. Ami száz évvel ezelőtt mindennapos látvány volt egy-egy új épület építésekor, itt újra megvalósult, életre kelt: az építészek és műszaki szakemberek mellett több száz művész keze munkája alkotta (újra) a Várbazár grandiózus együttesét. A képző- és iparművészet határterületein dúsan virágzó eklektikus művészeti alkotások, épületdíszek újra teljes pompájukban mutatkozhattak, a laikus közönség – és a mai szem – számára talán szokatlanul bőségesen és meglepő élénkséggel.
Thán Mór ismeretlen műve?
Amire senki nem emlékezhet… Nagyon kevés felvétel maradt fenn a levéltári feljegyzések mellett, melyek az épületegyüttes két pavilonjának homlokzatán lévő festmények eredetijét ábrázolják. A mitológiai alakokat megjelenítő falképeket Thán Mór tervezte és festette 1878-ban Sholtz Róbert díszítőfestő mesterrel együtt dolgozva, aki az épület díszítőfestő munkáit (valamint a sgraffitto díszítést) alkotta. Az eredetileg freskó technikával készült falfestmények az épület építészeti hiányosságainak köszönhetően azonban harminc év múlva olyan rossz állapotba kerültek, hogy helyettük a Zsolnay-gyár által készített pirogránit lapokra Hidassy Pilló Sándor által festett festménymásolatokat helyeztek fel a falra. Az épületegyüttesnek erre az állapotára vélhetően már többen emlékeznek, azonban a hatvanas években egy egyszerűsítő szellemben végzett felújítás során ezeket a kerámialapokat is eltávolították.
Vissza a kezdetekhez
A Várkert Bazár felújításának talán leglátványosabb pontja az épületegyüttes pavilonjainak Dunapartra néző homlokzati helyreállítása volt. A pavilonok homlokzatán foglaltak helyet eredetileg Thán Mór freskói, így ezek rekonstruálása is a restaurálás folyamatának része volt. A felújítási tervek szerint az épület 19. század végi állapota lett újra látható, hiszen az eredeti koncepciót, az eredeti látványt ez tükrözi és ez adja vissza hitelesen. A falkép rekonstrukció tehát újra vakolatra készült falfestmény formában díszíti a homlokzatot – igaz, az autentikus freskótechnikától eltérően korszerű és tartós eljárásokat és anyagokat alkalmazva – a megváltozott környezeti viszonyokat, magasabb légszennyezettséget figyelembe véve – szekkó (secco) tecnikával alkottuk újra Jupiter, Ceres, Apollón és társainak alakjait.
A falkép műteremben (is) készül
A festő restaurátori munka során a Magyar Nemzeti Galériában őrzött 1:1 méretű kartonok (tervek, szénrajzok, melyek alapján az eredeti freskó festmény is készült) és a kevés fennmaradt archív felvétel jelentették a kiindulási pontot, valamint analógiák és az ötven évvel ezelőtti felújításból megmenekült színes Zsolnay kerámialap-töredékek alapján készült a színterv, majd a falfestmény (freskó rekonstrukció). Több hónapnyi előkészület, tervezés és anyagpróba, műtermi munka, konzultáció és kutatás után kezdtük meg a helyszíni munkát a felállványozott épületen. A déli pavilon Junót és Zephyrt ábrázoló rekonstrukciós festményei Atlasz Gábor festőművész, a Jupitert és Flórát ábrázoló rekonstrukciós festményei Gyöpös Viktória festő restaurátor művész munkái. Az északi pavilonban a Cerest és Vertumnust ábrázoló rekonstrukciók Kürtösi Brigitta Mária festő restaurátor művész alkotásai, az Apollón és Pomona alakjait megjelenítő rekonstrukciós festmények Czifra Mónika festő restaurátor művész munkái; a munka vezető restaurátora Seres András volt. Szakértőként vett részt a munkában Phd. Szentkirályi Miklós és Phd. Bóna István restaurátorszakértők, a festmények történetének kutatását Csáki Klára végezte.
Színes festmények és arany a falon
Az állványbontás és a (mi szemünk – restaurátorok – szeme előtt is először) teljes monumentalitásában megmutatkozó látvány ismét bebizonyította, hogy a 19. századi várostervezés és építészet valóban lenyűgöző, reprezentatív épületeket és épületegyütteseket alkotott- legfeljebb karbantartás, időszakos épület felújítás, műemlékvédelem és restaurátor (festő restaurátor, falkép restaurátor) jelenléte nélkül kevéssé feltűnőek a fekete falak fekete, vakolatba fulladt virágfüzérei és eltűnik az a fajta tiszta, világos színvilág, ami a Várkert Bazár épületén most érvényre került. Az építészeti tagozatok és felületek színezésére felel a gazdag sgrafittó díszítés dekorativitása és a homlokzat már-már kompozíciós kereteket feszegető méretű figurális, színes falfestmény sorozata, melynek erőteljes megjelenését fokozza a figurák hátterét jelentő aranyozás, aranyozott felület. Noha korántsem egyedülálló jelenség ez a 19. századi építészetben és építészethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokon, meglehetősen ritkán látható ilyen méretben és pompában, és legfőképp: tiszta, sértetlen állapotban – éppen úgy, mint száz-egynéhány évvel ezelőtt.
