Amikor nincs arany középút
Arany és arany között van-e különbség? Ha nem megmunkált nemesfémről, nem ékszerről, nem kifejezett mennyiségekről vagy karáttartalomról esik szó, van-e, lehet-e különbséget tenni arany és arany között? A maga fém valójában alkalmazott, megmunkáláson, művészi átalakításon át nem esett arany különbözhet-e más, azonos mennyiségben jelen levő, hasonlóan megmunkálatlan aranytól? Lehet-e dönteni egyik vagy másik javára?
Persze, hogy van különbség, hiszen a kérdés feltételezi a választ. Persze nem is olyan szempont alapján mondjuk ezt, ami feltétlen kézenfekvő lenne.
Adott egy XV. századi fatáblára készült festmény, melynek háttere aranyozott. Igazából nem is egy fatábla, hanem öt és nem is csak egyszerűen aranyozott felületről esik szó, hanem kétszeresen aranyozottról. Bonyolult? A jelenség pedig nem ritka. Arany felületet javítani, kiegészíteni, restaurálni etikusan és praktikusan arannyal célszerű. Persze nem minden esetben kerül laparany, füst arany a poliment arany tetejére, de legalább aranypor szerepel kiegészítő elemként. Ebben az esetben is így történt.. (A festmények alkotója a Winkler epitáfium mestere, a szóban forgó festmények a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményének részét képezik).
Az öt táblából álló sorozatból feltehető, hogy egy festménynek erősen sérült az eredeti aranyozott háttere és pár-képek lévén, az egység kedvéért az összesnek megújították az arany felületeit. Miért csak feltételezés? Mert jelenleg még nem történt meg az összes fatábla teljes feltárása, noha restaurálás alatt már voltak az elmúlt évek során. Eleinte azonban nem tűnt indokoltnak, hogy meg legyen kutatva az aranyporral borított háttér bár szembetűnő, hogy az arany később került fel, mint a festmény elkészülte. A felület viszont ép és esztétikus volt, kivételesen precízen hordták fel az aranyport, gondosan körbefestve az alakok, dombok, sisakok és fegyverek kontúrját. Az Ifjabb Szent Jakabot ábrázoló tábla esetében mégis felmerült a kérdés: mit takar az arany?
Az arany bizony aranyat takart, nem is akármilyent! A felső aranyréteg alatt sárgás. olajos festett réteget találtunk, az alatt pedig szinte tökéletesen ép poliment aranyozást, mely egy korú az 1477-ben készült festménnyel. És igen, mindkettő valódi arany de belátható, hogy ez nem az az eset, ahol a felhordott arany mennyisége, vastagsága növelné az értéket. (A pénzbeli érték természetesen kifejezhetetlen, nem számít hát néhány gramm arany… a művészi érték pedig nem mérhető karátban. Jó esetben.) Nem volt kérdés, melyik arany réteg lett az értékesebb.
A felvételek pedig már az Idősebb Szent Jakabot ábrázoló tábláról készültek és látható, hogy ez esetben is szerencsénk volt: gyönyörű, ép, fénylő aranyfelületet tártunk fel. Van tehát különbség arany és arany között és van bizony amikor döntést kell hozni, melyik legyen az “igazi” mert nem maradhat mindkettő és nem mindig megoldható az arany középút.
Fenyő táblára festett ikon restaurálása
A kis, alig tenyérnyi nagyságú fenyőfa táblára festett ikon a maga nemében igazi ritkaság. Elsősorban azért, mert eredete és vásárlásának ideje pontosan ismert, eredetisége tehát bizonyított. Nem elhanyagolható szempont olyan műtárgyak esetében, melyeket előszeretettel és talán legnagyobb számban hamisítanak vagy készítenek az eredetihez megtévesztésig hasonló “utánérzéseket”.
A férfi szentet ábrázoló ikon klasszikus technikával, alapozott fatáblára készült temperával és poncolt arany háttérrel, melyen kissé kopott lüszter festés nyomai voltak láthatóak. Néhány apró festék lepattanástól eltekintve a felület épnek volt mondható, picit besötétedett, picit kopott, de épp csak annyira, amennyire egy hasonló korú festmény esetében természetesnek tekinthető.
Az ikon restaurálása igen apró lépésekből állt, pici mozzanatokból állt össze végül a kép, mely összhatásában mégis észrevehető változást mutatott fel. Az ok elsősorban a gyönyörű, poncolással díszített arany mustrában keresendő, mely minimális retussal is újként ragyog. Az arany háttér meglepően pontos, hibátlan és rendkívül aprólékos munka, mely egészen ékszer-szerűvé teszi a parányi képet – ez ikonok között is ritkaságszámba megy. A kopott lüszter nyomai mindenhol logikusan végigkövethetőek voltak, így gyakorlatilag nem volt kérdés a kiegészítés, retus mértéke és milyensége.
Ikon? Pár centiméternyi fa, kiskanálnyi festék és leheletnyi aranyfüst – mindössze ennyi hozzávaló kell…
A férfi szentet ábrázoló ikon magántulajdonban van